Interjú Péter András matematikatanárral
2013. május 31-én, a Csiky Gergely Főgimnázium ballagási ünnepségén Péter András, a XII. A osztályfőnöke mondott búcsúztató beszédet. Hangja előbb acélosan zengett, de nagyon hamar a meghatottság árnyalatait is érezhette az utolsó kicsengetésre összegyűlt több száz ember. Gyorsan kiderült ennek az oka: nem csak osztályától, hanem az iskolától is búcsúzott a sokak által ismert és tisztelt matematikatanár, hiszen ősztől nyugdíjba vonul. Beszédében, a tanítványaihoz intézett biztatás és jókívánságok mellett, stílusosan, az élet és az egyszeregy kapcsolatát is boncolgatta, de azt is megjegyezte, hogy nemcsak a világűrben, hanem itt, a Földön is számos fekete lyuk van, amelyeket nem árt elkerülni, nehogy beszippantsanak. Péter Andrással a tizenkettedikesek bankettjén beszélgettünk. Peter_Andras_interju
– Miben más ez a bankett, mint a korábbiak?
– Ez egy nagyon érdekes bankett. Most, hogy búcsúztam, pont a XII. A-nak voltam az osztályfőnöke, és ez az egybeesés „kicsit” nagyon meghatott.
– Körülbelül hányadik generáció volt ez, amelyiket végig vitt?
– Itt, a Csikyben 1976-tól tanítok, tehát ki lehet számolni, hogy hányadik generáció. Hét évig voltam igazgató, pont mint Iliescu elnök. Remélem, hogy megszerettettem a matekot a diákokkal, és mind helytálltak a matematika irányában, ha mérnökként vagy máshogyan tanultak tovább.
– Tehát akkor 10 körül van a generációk száma. Hogy volt ’76 előtt? Felidézhetjük a pályán való indulást?
– ’62-ben kerültem ide, középiskolásként. Itt érettségiztem ’66-ban, utána Temesváron, az egyetemen öt évig tanultam, azután pedig, ’71-ben, Zerindre kerültem. Ott voltam három évig, majd Nagyiratosra kerültem, ahol igazgató voltam két évig. Versenyvizsgával 1976-ban kerültem ide. Először estiben tanítottam a román tagozaton, ott is voltam osztályfőnök.
Tovább…
