Élményekben gazdag kiránduláson vettünk részt csikys diákokkal július 5–14. között Görögországban. Szálláshelyünk Közép-Makedónia Olümposzi Riviérájának népszerű üdülőfalujában, Paralia Kateriniben volt. A falu az Égei-tenger Thermai-öblének nyugati partján, a Pieriai síkságon, az Olümposz hegy közelében fekszik.
Fiatalos,
nyüzsgő üdülőfalu. Megismerhettük a lüktető éjszakai életet. Számos szórakozási
lehetőséget kínált fel bárjaival, klubjaival, hagyományos görög konyhát
felvonultató tavernáival.
Nappal
kipróbálhattuk a vízi sportok széles palettáját, így aktív kikapcsolódásban üdülhettünk
fel a fárasztó éjszakai zsongások után. Emlákezetesek maradnak a kirándulások, melyeken
részt vettünk ottlétünk során.
Csodálatos
napot tölthettünk el az Olümposz hegy lábánál. Legmagasab csúcsát, Mitikaszt ugyan
nem hódítottuk meg, de megcsodálhattuk szemet gyönyörködtetően változatos táját.
Rendkívül gazdag növény- és állatvilága ragadta el figyelmünket. A görög
mitológia szerint itt, az Olümposz legtetején volt az istenek örök lakhelye. A
havas hegygerincen, felhőktől koszorúzva állt a görög pantheon isteneinek – a
tizenkét olümposzi istennek – a kristálypalotája, melyben Zeusz uralkodott.
Az
Enipea kanyon számos érdekes helyet tartogatott számunkra. A kanyon bejárata
után megörökíthettük Zeusz fürdőkádját is. A vízesések formálta kisebb,
kádszerű képződményei alkotják ezt a látványosságot.
Betértünk
a Szent Dionüszosz kolostorba, majd a hegy lábánál fekvő városkában,
Litochoroban nézelődhettünk. Utunk Palaios Panteleimonas felé vitt, mely 700 m
magasságban fekszik az Olümposzon. XIV. századi házai, macskaköves utcái igazi
bájt kölcsönöznek a falunak. Megtekintettük a kézműves termékeket árusító apró
boltok kínálatát, majd csillapítottuk éhségünket egy hangulatos tavernában.
Nem
mulasztottuk el a kihagyhatatlan görög látnivalót, az egykori szerzetesek „lebegő”
kolostorait, a Meteora-kolostorokat, amelyek évszázadok óta vonzzák a
látogatókat. A Meteorák azok a több száz méter magas sziklák, amelyek Kalambaka
városa mellett találhatók a Píndosz-hegységben, a szárazföldi Görögország
középső részén. Ezekre a különleges sziklatornyokra a XIV. századtól építettek
szerzetes kolostorokat. Az egykori 24 bizánci kolostorból ma már csak hat működik
(négyben szerzetesek, kettőben apácák élnek), a többi romos állapotban van. Évszázadokon
át leginkább csak létrával és kötélhágcsók segítségével lehetett megközelíteni
őket. Mára kiépített lépcsősorok és hidak segítségével közelről megcsodálhatjuk
ezeket a nem mindennapi épületeket.
Hazaindulásunk
a fokozott izgalmak jegyében zajlott. Pár órás szaloniki kitérőnk megérte a
látványt. A város hangulata, életritmusa hűen tükrözi a mediterrán világ
hangulatát. A kikötőtől egy fantasztikusan szép, 5 km hosszú, széles parti
sétány vezet a városba. Az oszmán és a bizánci birodalom nyomai még mindig
nyomon követhetők. Megtekintettük a Fehér Tornyot, mely a XV. század közepén,
az oszmán időkben épült erődítmény, a város egyik leghíresebb jelképe. Ma
múzeumként működik.
Megcsodálhattuk
Arisztotelesz terét, melyet 100 éve alkítottak ki. Kulturális központoknak, impozáns
luxusszállodáknak, szórakozó helyeknek ad otthont. A tér közelében Galerius
diadalíve tárult elénk, mely a perzsák felett aratott győzelmet hirdeti.
Ősi
múltja ellenére Szaloniki nagyon fiatal városnak tűnik. Egyetemi város lévén és
talán a múlt történéseiből tanulva, megtanította az embereket arra, hogy
értékeljék a pillanatot.
Elhagyva Makedónia ékkövét, kellőképpen kifáradva indulhattunk hazafelé, Aradra.
