Böszörményi Zoltán a Csikyben

Boszormenyi_Zoltan

November 7-én, csütörtökön a Csiky Gergely Főgimnázium vendége volt Böszörményi Zoltán aradi író, költő. A programon több mint 70 diák vett részt, akik lelkesen hallgatták végig a költő előadását.

Ady Endre Szeretném, ha szeretnének című versével nyitotta meg előadását az író, aki először a magányról és annak elviselhetetlenségéről beszélt. A második téma a szerelem volt, mely az irodalmi művekben jelentős helyet foglal el és örök témakör marad. Minden ember számára fontos a szerelem, így van ez a költőkkel is. A szerelem nagy energiákat szabadít fel, amit Szabó Lőrinc és Ady Endre szerelmi témájú verseivel illusztrált Böszörményi Zoltán. Talán ők fogalmaznak legkeményebben szerelmük elvesztéséről. A költő egy saját verset és egy novellát is hozott, melyet bemutatott a diákoknak. Novelláját Lénárd Sándor magyar költő motívumaira építette.

„Miért ír az ember?”– tette fel a kérdést az író. Az egyén lelki indíttatásból papírra írja gondolatait, ám ez nem mindig sikerül hibátlanul. Sokszor a legnagyobb költők is átírták műveiket. Böszörményi Zoltán a fantáziáját és saját élettapasztalatait használja művei megírásához. Egy írás akkor jó, ha meghökkenti és gondolkodni készteti az olvasót.

Az előadás végén a költő a jelenlévő diákok kérdéseire válaszolt. Elárulta, hogy kedvencei közé elsősorban a magyar írók tartoznak. Búcsúként olvasásra ösztönözte a hallgatókat, és ajándékba néhány diák dedikált könyvet is kapott.

Az előadás után két diáknak tettem fel ugyanazt a kérdést.

– Szoktál olvasni?

Molnár Melinda (XII. A): – Általában a regények kötnek le, mint Kármán József Fanni hagyományai, vagy Jósika Miklós Abafi című alkotása. Nagyon tetszenek a ponyvaregények, Libba Braytől a Rettentő gyönyörűség, a Lázadó angyalok, illetve a Harry Potter is kedvenceim közé tartozik.

Dohor Tamás (X. C): – Régen nem igazán szerettem olvasni, de az utóbbi egy-két évben megtetszettek a drámai művek. Ami leginkább megfogott, az Shakespeare Hamletje, melynek főszereplője nagyon szimpatikus volt.

[Fotó: Bortoș Júlia]