2023. június 6-án utoljára vonultunk le együtt az intri teraszáról az ebédlőig, Demjén Ferenc Felnőtt gyermekek című dalára. Vonulásunkat a pedagógus néni vezette, lenn az ebédlőben pedig Spier Tünde, igazgató, Tóthpál Renáta, igazgatóhelyettes, osztályfőnökeink, illetve intris társaink vártak. Mindannyian meg voltunk hatódva, és pár csepp könny már a vonulás alatt is feltűnt.
Először tizenegyedikes társaink készültek búcsúztatóval, majd minket is felkértek, hogy kellőképpen búcsúzzunk el a második otthonunktól.
A szép szavalatok, dalok és egy intris pillanatkép bemutatása során egyre éreztük szívünkben a bánatot. Rengeteg emlék rohamozott meg minket, s könnyeink is egyre jobban gyarapodtak.
Tanáraink búcsúzó szavai közben pedig már egyáltalán nem tudtuk visszatartani a sírást. Ennek ellenére mégis megpróbáltunk mosolyogni, hisz tudtuk, életünk egyik legszebb időszakát éltük meg a Csikyben, és ez egy olyan emlékeket jelent, amelyeket szeretettel mesélünk majd unokáinknak is. Az élmények felidézésében segítettek a tizenegyedikesek is, hisz egy meglepetés-videót készítettek nekünk, melybe a négy év csodáit sűrítették bele.
A ballagás most is lufieregetéssel zárult, álmainkat, reményeinket és terveinket engedtük fel a magasba. Ezután megöleltük egymást, ahogyan csak tudtuk… Beletettünk minden szeretetet és emléket azokba az ölelésekbe…
Legvégül az ünnepség egy pazar vacsorával záródott, melyet meghitt hangulat jellemzett. Tanárainkkal beszélgettünk, és felidéztünk minden együtt töltött percet.
Sajnos nekünk, végzősöknek, lejárt az időnk, tovább kell állnunk. De a szívünk legmélyén sosem fogjuk elfelejteni egymást, és barátainkkal, tanárainkkal biztosan tartani fogjuk a kapcsolatot.
Azt is tudjuk, hogy bárhová is sodorjon az élet, mindig tudni fogjuk, hogy van egy otthon, ahol összetartozunk és ahová mindig visszavárnak minket. Ez a csodahely pedig a Csiky bentlakása.
[Fotó: Simpf Benjamin, Mișcuța Valentin]