Görögországi nyaraláson

Élményekben gazdag kiránduláson vettünk részt csikys diákokkal július 5–14. között Görögországban. Szálláshelyünk Közép-Makedónia Olümposzi Riviérájának népszerű üdülőfalujában, Paralia Kateriniben volt. A falu az Égei-tenger Thermai-öblének nyugati partján, a Pieriai síkságon, az Olümposz hegy közelében fekszik.

Fiatalos, nyüzsgő üdülőfalu. Megismerhettük a lüktető éjszakai életet. Számos szórakozási lehetőséget kínált fel bárjaival, klubjaival, hagyományos görög konyhát felvonultató tavernáival.

Nappal kipróbálhattuk a vízi sportok széles palettáját, így aktív kikapcsolódásban üdülhettünk fel a fárasztó éjszakai zsongások után. Emlákezetesek maradnak a kirándulások, melyeken részt vettünk ottlétünk során.

Csodálatos napot tölthettünk el az Olümposz hegy lábánál. Legmagasab csúcsát, Mitikaszt ugyan nem hódítottuk meg, de megcsodálhattuk szemet gyönyörködtetően változatos táját. Rendkívül gazdag növény- és állatvilága ragadta el figyelmünket. A görög mitológia szerint itt, az Olümposz legtetején volt az istenek örök lakhelye. A havas hegygerincen, felhőktől koszorúzva állt a görög pantheon isteneinek – a tizenkét olümposzi istennek – a kristálypalotája, melyben Zeusz uralkodott.

Az Enipea kanyon számos érdekes helyet tartogatott számunkra. A kanyon bejárata után megörökíthettük Zeusz fürdőkádját is. A vízesések formálta kisebb, kádszerű képződményei alkotják ezt a látványosságot.

Betértünk a Szent Dionüszosz kolostorba, majd a hegy lábánál fekvő városkában, Litochoroban nézelődhettünk. Utunk Palaios Panteleimonas felé vitt, mely 700 m magasságban fekszik az Olümposzon. XIV. századi házai, macskaköves utcái igazi bájt kölcsönöznek a falunak. Megtekintettük a kézműves termékeket árusító apró boltok kínálatát, majd csillapítottuk éhségünket egy hangulatos tavernában.

Nem mulasztottuk el a kihagyhatatlan görög látnivalót, az egykori szerzetesek „lebegő” kolostorait, a Meteora-kolostorokat, amelyek évszázadok óta vonzzák a látogatókat. A Meteorák azok a több száz méter magas sziklák, amelyek Kalambaka városa mellett találhatók a Píndosz-hegységben, a szárazföldi Görögország középső részén. Ezekre a különleges sziklatornyokra a XIV. századtól építettek szerzetes kolostorokat. Az egykori 24 bizánci kolostorból ma már csak hat működik (négyben szerzetesek, kettőben apácák élnek), a többi romos állapotban van. Évszázadokon át leginkább csak létrával és kötélhágcsók segítségével lehetett megközelíteni őket. Mára kiépített lépcsősorok és hidak segítségével közelről megcsodálhatjuk ezeket a nem mindennapi épületeket.

Hazaindulásunk a fokozott izgalmak jegyében zajlott. Pár órás szaloniki kitérőnk megérte a látványt. A város hangulata, életritmusa hűen tükrözi a mediterrán világ hangulatát. A kikötőtől egy fantasztikusan szép, 5 km hosszú, széles parti sétány vezet a városba. Az oszmán és a bizánci birodalom nyomai még mindig nyomon követhetők. Megtekintettük a Fehér Tornyot, mely a XV. század közepén, az oszmán időkben épült erődítmény, a város egyik leghíresebb jelképe. Ma múzeumként működik.

Megcsodálhattuk Arisztotelesz terét, melyet 100 éve alkítottak ki. Kulturális központoknak, impozáns luxusszállodáknak, szórakozó helyeknek ad otthont. A tér közelében Galerius diadalíve tárult elénk, mely a perzsák felett aratott győzelmet hirdeti.

Ősi múltja ellenére Szaloniki nagyon fiatal városnak tűnik. Egyetemi város lévén és talán a múlt történéseiből tanulva, megtanította az embereket arra, hogy értékeljék a pillanatot.

Elhagyva Makedónia ékkövét, kellőképpen kifáradva indulhattunk hazafelé, Aradra.

« A 2 »

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

11 − kettő =

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .