Örömmel tapasztalom, hogy a Kortárskönyv-kommandó áldozatos munkájának köszönhetően gyorsan gazdagodik iskolánk könyvtára, egyre több színvonalas kötet gazdagítja a polcokat. A borsos árú művekhez való hozzáférhetőség egyik nagy lehetősége iskolánk diákjainak, ami egyedülálló nemcsak a szórványmegyék iskoláiban, de a tömbmagyar területeken is. A kortárs művekre való ráhangolódás tapasztalataim szerint egyre több fiatalt vonz, és nem csupán a lektűr irodalom termékeit lapozgatják előszeretettel, hanem a színvonalas hazai kortárs szerzők is helyet kapnak a polcokon. Ez pedig egyenesen arányos az olvasóvá váló diákok nyelvi fejlődésével, szókincsének gyarapodásával, látókörének kitágulásával.

Az olvasni szeretők nem csupán a könyveket falják nagy lelkesedéssel, de a tollat is vitézül forgatják, amikor provokatív kreatív feladatokkal találkoznak. Felnőttekhez illő gondolkodásmódot, hozzáállást sugallnak az irodalomórán megalkotott szövegek, amelyek egy része publikációra érdemes. Az írás, mint folyamat nem csupán a gondolatok és érzések tisztázására szolgál. Belső gazdagságuk, empátiájuk bizonyítékaként jelennek meg azok az alkotások, amelyekben egy marginalizált helyzetbe került személy vallomását olvashatjuk, vagy Arany János Ágnes asszony című balladájának modern átiratát tartalmazzák. Alább három ilyen művet teszünk közzé, mindhárom egy-egy VII. osztályos diák alkotása. (A szövegekre kattintva olvashatjuk el a teljes írást.) Jó szórakozást hozzájuk!

„…Azt mondta, ki szeretett volna békülni, de nem lehetett, mert mindig elkerülte őt anyám. Mintha menekült volna. Mert tovább mehetett. De ha… ha nem volna hova mennie tovább… akkor… És ekkor kiszaladtam a szobából, mondva Ilus néninek, kimegyek levegőzni. Tudtam, hol húzta meg magát anyám.”
Lépj tovább! — Baumann Brigitta (VII. A)

„…Álmatlan éjszakáin élettelen fadarabként feküdt az ágyon, és rettegett. A fiú nem is fogta fel ezt az egészet, a háború esztelen öldökléséből nem érzékelt semmit, csak a hazafias jelszavakat és a férfias bátorságot. Rendületlenül hitt a győzelemben, és biztos volt benne, hogy kinevezik hadnagynak. A századosi előléptetésről álmodozott.”
Elkallódott szavak — Drasztyl Anna (VII. B)

„…Hirtelen azt sem tudtam, mi történt. Sírni se tudtam, csak bámultam magam elé és próbáltam felfogni a történteket. Nem sikerült. A börtön előtt állva úgy éreztem, mindennek vége. Odabent rosszabb volt, mint amire számítottam. Volt, aki beszélt hozzám, de ezt csak onnan tudom, hogy láttam a mozgó száját. Semmit sem hallottam a fejemben cikázó gondolatoktól.”
Bosszú — Major Éva (VII. A)