Megrendülten fogadtuk a hírt: Péter András, a Csiky Gergely Főgimnázium nyugalmazott matematikatanára, az intézmény egykori igazgatója, befejezte földi pályafutását. Ismét elment egy nagyság, ismét szegényebbek lettünk…

Ő nem egy matematikatanár volt, hanem A matematikatanár, aki generációkkal próbálta megértetni a matematika bonyolult világát. Szigorúsága és következetessége viszont nem tántorította el őt attól, hogy óráin a humort is bevesse. Emiatt sikerült belopnia magát olyan diákok szívébe is, akik hadilábon álltak ezzel a tantárggyal.

Lelkesedése a matematika iránt abból is kitűnt, hogy alapembere volt az erdélyi és nemzetközi matematikaversenyeknek, olyan aradi diákokat készített fel, akik nemzetközi szinten is kiemelkedő eredményeket értek el.

A tanári közösség üde színfoltja volt. Mindig volt egy-két jó szava kollégáihoz, egy-egy poénos megjegyzése. És örült, amikor a tanáriban volt kivel megbeszélnie az éppen napirenden levő futballmeccseket. Híres volt pontosságáról, hozzá órát lehetett igazítani. A tanáriban onnan tudtuk, hogy közeledik a szünet vége, hogy ő már készen állt, naplóval a kezében. A csengetés pillanatában már nyitotta az osztályterem ajtatját. A szüneten levő diáknak igencsak sietnie kellett, ha a tanár úr előtt akart beérni az órára.

Imádta, amit csinált. Ezért is vállalta még nyugdíjba vonulása után is, hogy tanítson. Tudtuk, hogy számíthatunk rá.

Mostantól már csak az égi iskola táblája előtt folytathatja magasröptű logikus levezetéseit. De tudom, tudjuk, hogy kollégái és volt diákjai megőrzik őt szívükben.

Szívből osztozunk a család fájdalmában, emléke legyen áldott.