Szeptember 24–29. között 6 városban összesen 13 alkalommal volt látható az Osonó Színházműhely Ismeretlen barátok társasága avagy Piknik egy japán szőnyegen című fórumszínházi előadása. A román és magyar fiatalok személyes történetein alapuló kétnyelvű produkció osztálytermekben előadott változatát a Csiky Gergely Főgimnázium IX. A és X. A osztálya szeptember 28-án, csütörtökön láthatta, és az előadás utáni beszélgetésben is részt vehetett.
Kevés kellék, picit még álmos színészek és izgatott diákok – csütörtök délelőtt megérkeztek hozzánk az „osonósok”. Eltoltuk a padokat, körbe rendeztük a székeket, majd helyére került a „japán” szőnyeg is, mely az előadás középpontja volt.
Egy szülinapi buli vendégei voltunk, ahol az ünnepelt (Edi) a magyar és a román barátait is egyaránt meghívta, hogy együtt bulizzanak. A magyar anyanyelvű vendégek kicsit feszengtek a román meghívottak társaságában, hiszen nem mindig tudták kifejezni magukat románul, és a kiejtésükön is hallatszott a magyar akcentus. Sokszor kérték meg Edit, hogy fordítsa le, amit mondani szeretnének, ám ő még az elején kijelentette, hogy nem szeretne tolmácsot alakítani a saját születésnapján. A meghívottak elmeséltek egy-egy történetet, amely a nemzetiségek közötti intoleranciát példázza. A kétnyelvű társaságban többször fordult elő nézeteltérés, ezáltal pedig kiéleződött a helyzet a románok és magyarok között. A végén ez odáig fajult, hogy amíg a szülinapos elment behozni a tortát, a többiek úgy összevesztek, hogy otthagyták a bulit, így az ünnepelt egyedül vágta meg a tortáját. Azt hiszem, sokan tudnánk további példákat mondani hasonló szituációkra, nem csoda tehát, hogy az előadás végén néma csöndben maradtunk.
De hogy valójában kit hogyan éritettek a látottak? Íme, néhány vélemény.
„Szerintem nagyon jó volt. Eléggé jól demonstrálta a románok és a magyarok közötti kiélezett viszonyt, és azt, hogy mennyivel jobb lenne, ha normálisan kijönnénk egymással.” (Borbély Hunor, IX. A)
„Egy szokatlan, interaktív darabot láttunk, amely a magyarok és a románok közötti kapcsolatot tárta fel. Az előadásbeli szülinapon hol összekaptak, hol jól érezték magukat egymással, de a végén mi magunk kellett hogy elgondolkodjunk, azon, mi is történhetett valójában a szülinapos barátjai között.” (Rákóczi Rebeka, IX. A)
„Szórakoztató volt az előadás, de egy valódi eseményt mutatott be, ami megható volt és egyben tanulságos is. A színészek váltogatták a nyelvet, miközben beszéltek. Saját szavaikkal élve, fele apă, fele víz típusú szóhasználatuk volt, vagyis a mondatok fele magyarul, a másik fele pedig románul hangzott el.” (Bacoş Alex, X. A)
„Az előadás remek volt, nagyon tetszett, mivel én is átélem ugyanazt, mint amit a főszereplő a darabban. Kellemes hangulata volt, de aki ebben a helyzetben van, teljesen beleélhette magát az egészbe.” (Kalmár Erika, X. A)