/Krämmer Erika, a Szegedi Ipari, Szolgáltató Szakképző és Általános Iskola Szeged-Móravárosi Tagintézménye nevelési igazgatóhelyettese küldte az alábbi levelet, benne egy beszámolóval és egy fotóval./

Sziasztok!

Nagyon-nagyon jól éreztük magunkat Aradon. És én elmondhatom, hogy ilyenkor mindig olyan „büszke” vagyok…  Még akkor is, ha én vagyok az, aki eljöttem onnan, Tőletek.

Köszönjük a lehetőséget és a szeretetteljes fogadtatást. Az egyik versenyzőnk: Anikó írt pár sort, és én csatoltam egy fotót. Ha gondoljátok, akkor tegyétek fel a honlapra.

/Feltettük! 🙂 /

2011. december 16., Arad
Csiky-napok, Tóth Árpád szavalóverseny

Valamikor fél 9 körül zötyögtünk át a román határon, és ahogy átértünk, hirtelen mintha minden a kétszeresére nőtt volna. Megérkeztünk Aradra, és beléptünk a Csiky Gergely Főgimnázium kapuján. Mindenki kedves és nyitott volt velünk.

Mikor megtaláltuk a díszteremben a helyünket, kicsit megszeppenve körbenéztünk, és megkérdeztük az előttünk ülő diákokat, hogy honnan jöttek és mi az ő választott versük. A kissé hosszadalmasra nyúló megnyitó után elkezdődtek a szavalások. Az első körben a 9–10-es korosztály mondta el a kötelező verset, ami nem volt más, mint Tóth Árpád Jól van ez így című költeménye. Ezt a 11–12-es korosztály választott versei követték. Iskolánkból mind a négyen még szünet előtt elmondtuk a tökéletesen betanult verseket. Már itt feltűnt, hogy a mezőny nagyon erős. Korosztályonként harmincan versenyeztünk. Következett a laktató, s egyben felettébb ízletes ebéd, miután már az izgulás is érezhetően csökkent, hisz az első fordulón túl voltunk, és a többi diákkal is megismerkedtünk.

Egy rövid pihenő után elkezdődött a második forduló, ahol a 11–12-esektől hallgattuk meg A Test csodája című Tóth Árpád-verset, valamint a másik korosztály szabadon választott költeményeit. Mikor ez lezajlott, egy hosszabb szünet következett, de amíg a zsűri tanakodott, mi sem vesztegettük az időnket: egy kedves aradi lány kíséretében felfedeztük az iskolát. Az ünnepélyes eredményhirdetés során a zsűri játszott egy kicsit az idegeinken, mert viccesen bár, mégis időt húzva ismertették az eredményeket. Mivel a mezőny nagyon erős volt, nem gondoltam, hogy bármiféle helyezést elérek. Nagyon meglepődtem, mikor a II. helyezettet szólítva a saját nevemet hallottam. Fellélegezhettünk, hogy díjat hozunk haza. De senki nem távozott üres kézzel, mert aki nem ért el helyezést, az is kapott emléklapot. Ezzel a nap még nem ért véget, mert a versenyben résztvevő minden iskola bemutatkozott különböző formában. A mi iskolánkat Krämmer Erika tanárnő mutatta be kreatív és izgalmas módon.

A vacsora szintén laktató volt és finom, különösképp az aradi kenyér és hús ízlett, a gyümölcsök közül pedig a narancs volt a legfinomabb. Az étkezés során már kicsit oldottabb hangulatban beszélgettünk a többi diákvendéggel, majd később a kollégiumban is összeismerkedtünk jó néhány további versenyzővel. Különösen barátságosak voltak velünk szabadkai „ellenfeleink”. Másnap reggel, bár az eső szakadt, sikerült megnéznünk Arad legfőbb látványosságait, s pár órával később jókedvűen és egy igazán kellemes emlékkel tértünk haza.

Dúl Anikó, 10/C

[Képek vetítése]