Mert összerázódni jó!

Algyogy_9A_9C_sav

Akik rendszeresen követik a weblapot, már olvashatták, hogy a 9. A és 9. C osztály az elmúlt hétvégén (március 10.–13.) egy csapatösszerázó táborban vehetett részt Algyógyon, a Keresztény Ifjúsági Központban. Igen szórakoztató, egyben nehéz feladatok is álltak a diákok előtt, s bár először mindenki picit félve, visszahúzódva állt a dolgok elé, de idővel minden megváltozott, bátorságot nyertünk. Ennek a tábornak az volt a lényege, hogy MI, diákok, az osztályközösségen belül bízzunk, törődjünk, illetve legyünk türelmesek egymással. Különböző feladatokat kaptunk, amelyeket meg kellett oldanunk: Együtt, Közösen. 

Nagy kedvencünk volt a számolás. Lecsukott szemmel, egymásra nem figyelve, úgy, hogy mindenki csak egyszer, egy számot mondhatott ki hangosan. Alapszabály: nem mondhattuk ki egyszerre a számot. Ha valakivel egyszerre mondtuk ki, akkor újra kellett kezdeni az egész kört. Türelmesnek, figyelmesnek kellett lennünk egymással.

Eleinte nagyon nehezen ment a türelem, de a hosszú hétvége alatt mindenki változott e téren. Alább néhány résztvevő véleményét idézzük a hétvégi „kiképzésről”.

Leírhatatlan élmény volt ez a képzés. Sok jó dolog történt röpke 4 nap alatt, ami összerázta az osztályunkat. Sok kihívással álltunk szembe, de együtt képesek voltunk ezeket legyőzni. Ez a hétvége arra az útra vezetett bennünket, hogy a bizalom segítségével tudjuk elérni céljainkat. Ha újra lehetőség lenne Algyógyra menni, biztosan kihasználnánk ezt. (Nagy Tamás, 9. A)

A hétvége nagyon gyorsan eltelt. Egy nagyon jó közösséget sikerült kialakítanunk mind a két osztály között. A játékok érdekesek és tanulságosak voltak, sok mindent tanultunk, főleg azt, hogy soha ne adjuk fel, mert mindig lehetőségünk van az újrakezdéshez. Az ételek is nagyon finomak voltak, főleg a tea. Remélem, még visszatérünk Algyógyra. (Mițiți Petra Melinda, 9. C)

A játékok, feladatok segítettek az osztály összerázásában, megtanultunk figyelmesebbnek lenni, végighallgatni mások véleményét. Rájöttünk, hogy vannak helyzetek, amikor hiába vagyunk képesek végrehajtani egyénileg egy feladatot, mert ha nem segítünk a többieknek, úszik az egész. (Terpe Glória, 9. A)

Élményekben gazdag és felejthetetlen négy napot tudhatunk magunk mögött a csapattal. Nekem személy szerint a vasárnapi játék tetszett a legjobban, amelynek lényege az osztállyal való együttműködés és a kreativitás volt. Nagyon örülök, hogy egy ilyen összetartó osztály része lehetek! (Sisa Renáta, 9. C)

A hétvége alatt nagyon összerázódtunk úgy az osztályon belül, mint a másik osztállyal egyaránt. Remekül éreztem magam és biztos vagyok benne, hogy mások is. Az osztály sokat fejlődött: türelmesebbek, szerényebbek és barátságosabbak is lettünk. Nehéz volt onnan eljönni, nehéz volt a búcsú, de tudom, hogy jövőre is ott leszünk majd a táborban, a képeken, az újságban, mert rájöttem, hogy a SULI JÓ! (Mester Zsófia, 9. A)

Induláskor voltak konfliktusok néhány személy között, de ez a hét végére feloldódott és a sok közös program után úgy éreztem, hogy egy nagy család vagyunk. És ahogy a családban is lehetnek viták, de a szeretet felülkerekedik rajtuk, úgy Algyógyon is azt tapasztaltuk meg, hogy csak akkor tudjuk megoldani a feladatokat, ha összetartunk. (Lévai Kevin 9. C)

Köszönjük az osztályfőnököknek – Páll Mária és Tóthpál Renáta –, hogy időt szántak ránk és alkalmat adtak arra, hogy eljussunk ide, ahogyan a türelmet és fáradtságot is, amiről ez a hétvége szólt. Más osztályokat is buzdítunk erre a táborra, mert sok jó emlékkel gazdagodhatnak és mindig jobb egy olyan osztályközösség tagja lenni, ahol megvan az összhang.

[Fotó: Tóthpál Renáta]

« A 3 »