Minél kevesebb az alvás, annál jobban felfrissülünk nap mint nap a különböző programokon…
Reggeli után, szokás szerint, elgyalogoltunk a buszig, amely elvitt bennünket a Campona Bevásárló- és Szórakoztatóközpontba, ahol két csoportra (illetve inkább háromra) osztva, választás szerint bebarangolhattuk a Tropicariumot vagy a Csodák Palotáját (a „shoppingolástˮ nagyon kevesen választották).
Mindkét helyen rengeteg új és érdekes dolgot fedeztünk fel és raktároztunk el mérsékelt befogadóképességű agyunkba. A Csodák Palotájában izgalmas kísérletekbe ütköztünk, és megtekintettünk egy interaktív előadást is a hőről. Hogy izgalmas volt-e vagy sem, arról inkább Tihamér nyilatkozhat, akinek a keze borult lángba, vagy Zoli, akinek a haja lett (majdnem) vizes. A Tropicariumban esőerdők és hüllők és majmocskák és cápás alagutak és sok-sok víz között (között? benne!) ráják is voltak. Őket számtalan kis- és nagyiskolás simogatta, köztük mi is.
Egy finom ebéd után csapatunk újra ellátogatott a vendéglátók iskolájába, ahol többek között a Leonar3do nevű világhírű találmány alkotójáról, Rátai Dánielről láthattunk kisfilmet. Ő is egykori Neumann-tanítvány. Az iskola egykori, kiemelkedő képességű diákjait bemutató kisfilmek után következett az igazi munka. Csoportokra osztva ötleteket kezdtünk gyűjteni a közös projekthez.
Annak ellenére, hogy szinte mindenki kimerülten érkezett vissza a szállásra, csapatunk zöme elment a búcsúbulira is, ahol a két résztvevő iskola diákjai együtt szórakoztak.
[Fotó: Bacsilla Sándor, Ilona János, Zsámbok Zoltán]