„Gólya vagyok, gilice, de nem vagyok kicsinyke. Tanárokat tisztelek, szervezőkre felnézek. Feladatokat elvégzek, hogy a végén győzhessek.”
Ahogyan a tavaly, úgy az idén is hol féllábon hol nem, de persze gólyacsőrrel letették a gólyaesküt. Mármint a gólyák .(Húúú… mennyi „gólya” szó. Nem baj. Az elkövetkezendő egy hétben biztos sokat fogjuk még hallani.) A tíz gólyalány és tíz gólyafiú már korábban megkapta a (tényleg!) félméteres narancsszínű csőrét és a szép nagy számát, amelyet mindenki saját ízlése szerint díszített. Mint minden évben, az idén is ezeket kötelező viselniük egész héten (persze az órákon nem, csak a szünetekben), mert ha nem, akkor pontlevonásra számíthatnak.
A gólyaeskü letétele után egyből egy kicsit személyesebb feladatot kaptak a „kis gilicék”: Így látlak! Mit is jelent ez?! Egyszerű! (Nekünk igen, nekik talán kevésbé.) A gólyák a párjuknak háttal ülve le kellett hogy rajzolják azt úgy, ahogyan ők látják. A feladatra kb. 10 percet kaptak. A sikerült és kevésbé sikerült portrékat nem akárki pontozta. Bizony, iskolánk rajz- és művészeti nevelés tanárja, Siska-Szabó Hajnalka pontozott. Júj, de izgi! Sok szerencsét a továbbiakban is, kis gólyák! 🙂
Az eredményeket minden nap végén meg lehet tekinteni a diáktanács facebook-oldalán, a CsiGeDT-én (https://www.facebook.com/csigedt?fref=ts).
Fontos! A gólyahéten megszerzett pontok NEM befolyásolják a gólyabáli pontozást.
Apropó, szavaztatok már a gólyákra? 😀
[Fotó: Bacsilla Sándor, Ilona János]