Ezek a bentlakók mindig kitalálnak valami spécit! Tavaly (mármint idén tavasszal, de a tavalyi tanévben, szóval értjük) a farsangi jelmezbál volt különleges, Asztro-farsang (boszorkák, ördögöcskék, égő gyertyák, miegymás). Most (november 16-án) pedig Retro-gólyabálon mutatkoztak be az újdonsült (kilencedikes) kollégisták.
Inkvizítoraik, kiképző tisztjeik, jó, na, tehát a végzős szervezők alaposan felkészültek. Először is (ők, a szervezők) csinos egyenruhát öltöttek: a lányok fehér blúzban, fehér pöttyös piros mellénykében és szoknyában, piros hajszalaggal, a fiúk pedig fehér blúzban és ugyanolyan pöttyös piros nyakkendőben (lásd: pionír nyakkendő) feszítettek. A rövid várakozás után bevonuló 16 gólyát négyes csoportokban asztalokhoz ültették (hadd higgyék azt, hogy békés ücsörgéssel megússzák az estét), s minden asztal mellé külön smasszer végzős asztalfelelős állt. Aztán elkezdődtek a gólyák nehéz percei.
Először is bemutatkoztak. Ők: Árvai Flórián, Bába Claudia, Bablina Norbert, Bier Anikó, Csapó Edmond, Fehér Annabella, Gál Csilla, Gellén Klaudia-Erzsébet, Hügel Péter, Kakucs Dániel, Kiss Evelin-Ivett, Pop Sorina-Reghina, Rostás Sandra-Tamara, Simon Anikó, Vékony Eleonóra-Kinga, Zsóri Roland. (Azt, hogy ki melyik osztályban tanul, megnézhetjük a Kollégium rovatban.) Mindnyájan elmondták, hogy mennyire szeretnek az „internátban” lakni. (Naná, próbáltak volna mást mondani a szigorúan figyelő zsűri előtt…)
Ezután következtek a tulajdonképpeni próbák, amelyeket Bartucz Anita mosolygó kedélyesen, Florea Robi viszont vészjósló szigorral konferált be. Hogy mi minden volt? Hát, kérem szépen:
– limonádé-ivás, részletekben; azaz először a cukrot, utána a vizet, végül a citromot (héjastól) kellett lenyakalni (brr, de finom lehetett…);
– karaoke; azaz egy fülhallgatón át hallott zeneszámot kellett „kihangosítani” úgy, hogy az asztaltársak is felismerjék; hát, mit mondjak, Zámbó Jimmy még csak-csak ment, de Szűcs Judit Táncolj még című überklasszikusa kínai volt énekesnek, diák-hallgatónak egyaránt (jó, na, 1978, tényleg retro!);
– nyelvtörő (igen, a klasszikus Egy picike pocakú picike pocok pocakon pöckölt egy picike pocakú picike pockot és társai), de ez nem okozott nagy nehézséget a versenyzőknek;
– csokoládé-lyukasztás buzgó nyelvmozdulatokkal (értsd: nyalogatással); nah, itt már komoly gondok akadtak, és némi szalvétára is szükség volt a ragacsos maradványok eltakarításához, de a zsűri és a közönség bezzeg nagyszerűen mulatott (lásd: Kenyeret és cirkuszt, avagy Csokit és cirkuszt a népnek!);
– retro-zenére retro-tánc; (izzadtak rendesen a gólyák, de hát könyörgöm, mondja vagy mutassa már meg valaki a szervezők közül, hogyan lehet Toto Cutugno L’italiano című tentebaba-nótájára normálisan táncolni!?)
– fekvőtámaszos lufifújás, az est egyik fénypontja; (próbálta már valaki? nem? pedig érdemes…)
– intelligencia-teszt, behúzós kérdésekkel (például: általában hány évig tart egy százéves háború?…);
– most mutasd meg! („Sokkterápia” – na, ezt hogy mutatnátok el? nehezen, azt megsúgom!).
Az utolsó, közös próbatétel a gólyaeskü elmondása volt, gólyacsőrrel, fél lábon, bal kéz felemelve, jobb kéz a szívre helyezve, ahogy az már illik. Moroz Annamária olvasta előre az eskü szövegét, jóóól kihangsúlyozva a végzős diákok feltétel nélküli tiszteletére, köszöntésére, kikerülésére stb. vonatkozó paragrafusokat, a gólyák meg ismételték utána szelíden, engedelmesen, behódolóan. Ahogy azt illik ilyenkor.
Amíg a zsűri (Juhász Béla igazgató, Kiss Eszter, a kollégium gondnoka, Kori Edina titkárnő, Mán Gabriella, a tavalyi gólyakirálylány és Bartucz Eduárd, a tavalyi gólyakirályfi) meghozta nehéz döntését, Kiss P. László pedagógus gitárkíséretével az Intri-vokál kórus énekelt (Koncz Zsuzsa: Kertész leszek), Gál Krisztián pedig egy rövid palatkai legényes-improvizációt mutatott be. (Hát, amit ez a fiú összecsapásolt és ugrott a rendelkezésére álló egy-másfél négyzetméteren, az nem semmi. Sőt, valami!)
Megszületett a döntés! – jelezte Juhász Béla igazgató úr. Az idei gólyakirályfi Hügel Péter, a gólyakirálylány pedig Gál Csilla lett. Ők fogják tehát jövőre továbbadni a szalagot és a koronácskát az akkori győzteseknek. Emléklapot és ajándékot minden versenyző gólya kapott, de az elvégzett munkáért köszönetként emléklapot vehettek át a szervezők is. Vagyis ők: Sas Ibolya pedagógus, Albert Dóra, Bartha Annabella, Bartucz Anita, Florea Róbert, Kakasi Róbert, Moroz Annamária, Toth Imola.
S ezzel az est még nem ért véget. Merthogy közismert magyar retro-számokkal (Beatrice, Republic, Demjén Ferenc stb.) színpadra lépett a Bobero együttes (Szigeti Botond, Mucsi Bettina, Zsóri Roland). Szelíd, de határozott kérésükre az addig békésen szemlélődő közönség is felállt és táncolni kezdett. (Lásd Rejtő Jenő: Az elveszett cirkáló, „Az úri közönség táncol”).
Ami igaz, az igaz. Szép volt, jó volt, hangulatos volt. Köszönet érte az ügyes gólyáknak, de főleg a még ügyesebb végzősöknek! 🙂
——————————-
(Asztro-, Retro-, Techno-, Legó-, Logó-, Apó-, Anyó-, Manó-… Csak gondolkodom, vajon mi lesz a következő farsangi bál, illetve gólyabál témája.)
