Harmadik alkalommal az elmúlt 12 év alatt alakult át ideiglenes múzeummá az osztályterem egyik sarka a IV. osztályban. A mindenkori negyedikesek ugyanis ilyenkor ismerkednek meg a történelem tantárggyal, az azt megalapozó dokumentumok és tárgyak sokatmondó, múltat idéző mivoltával. A kiállított tárgyak és írásos dokumentumok javarészt a gyermekek szüleinek, nagyszüleinek és ükszüleinek hagyatéka, de az évek során összegyűjtött tárgyak többi része a tanító néni gyűjteményéből kerültek ki.

A negyedikesek szívesen tartanak tárlatvezetést 8 óra előtt, a nagyszünetekben, valamint órák után. Látogassatok el hozzánk!

[Képek vetítése]

2012. október 8-tól új színfolttal gazdagodott a Csiky, legalábbis ami a kapu(k) környékét illeti.

Reggel 7.30-tól délután 15.30-ig egy aradi őrző-védő kft. alkalmazottja vigyáz diákjaink biztonságára. Déli 12 óráig a főbejáratnál teljesít szolgálatot, eközben a hátsó kapu zárva van. 12-től 14 óráig a főbejárat van zárva, közlekedni ekkor a hátsó kapun át lehet.

A Csiky Gergely Főgimnázium versenyvizsgát hirdet félnormás gondozónői állásra a Kincskereső Óvodába.
A versenyvizsga időpontja: 2012. október 16., 10 óra.

További információk az iskola titkárságán, vagy a következő telefonszámon igényelhetők: 0257-210002.

/A román nyelvű értesítés: itt./

Október 6., szombat. Délelőtt, a Vesztőhelyen nagyon kevesen (két-háromszázan), délben, a Szabadság-szobornál már jóval többen vettek részt az aradi tizenhárom vértanú emléknapján szervezett megemlékezéseken.

A vesztőhelyi koszorúzás hangulatát nagyban emelte a kecskeméti Kiskun Huszár- és Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagjainak jelenléte, akik korhű viseletben, tiszti, katonai egyenruhákba öltözve vonultak az obeliszkhez, majd díszőrséget álltak annak lépcsőin és körülötte. Az ünnepséget követően a helybéliek közül sokan igyekeztek lefényképeztetni magukat az 1848-as hagyományőrzők körében. (Ők délben, a Szabadság-szobornál szervezett megemlékezésen is részt vettek.)

Először két egykori vértanú, Damjanich János és Knezić Károly leszármazottai koszorúztak. Őket az RMDSZ országos és helyi szervezete, a bukaresti magyar nagykövetség, a kolozsvári főkonzulátus, a Magyar Országgyűlés, az aradi Szabadság-szobor Egyesület, a megyei és városi önkormányzatok, civil szervezetek, egyesületek tisztelegtek a vértanúk sírjánál.

Iskolánk részéről mindkét helyszínen Juhász Béla igazgató és Hadnagy Éva aligazgató (illetve, a Szabadság-szobornál Spier Szilvia hatodikos és Csomós Ferenc Roland nyolcadikos diák is) koszorúzott. A koszorúk elhelyezésénél V–VIII., illetve IX–XII. osztályos diákjaink segédkeztek. 

„Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.

Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.

Tanulni kell mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,

a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek,

tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,

ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.”

Nemes Nagy Ágnes fenti, Tanulni kell című verse volt az idei Márki Sándor-díjátadás mottója. Ennek versszakait olvasta fel Matekovits Mihály, az RMPSZ Arad megyei elnöke az október 2-án a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád-termében megtartott ünnepség elején, a Szózat meghallgatása után. Halász Ferenc, az RMPSZ országos alelnöke, Temes megyei főtanfelügyelő-helyettes beszélt a Pedagógus Szövetségnek a romániai magyar oktatásban betöltött szerepéről, a kiemelkedő teljesítményt felmutató pedagógusok, illetve diákok részére alapított díjakról: Ezüstgyopár-, Ezüstfenyő-, Apáczai-, Mákvirág-, Bolyai Farkas-, Kós Károly-díj stb. 

Szeptember 29.-én, az Aradi Magyar Napok keretében a város VI. osztályos tanulói az immár hagyománnyá vált világosi emléktúrán vettek részt. És hogy miként is telt a kirándulás? Íme, Vuin Tímea, az egyik résztvevő rövid beszámolója:

„Reggel 9-kor indultunk a világosi várhoz. Az út körülbelül fél órába telt. Mielőtt a várhoz értünk, meglátogattuk Csiky Gergely pankotai szülőházát és a szőlősi malmot, ahol sok érdekes dolgot megtudtunk a világosi fegyverletétel előzményeiről. A nagy hegymászás előtt leültünk enni a Bohus kastély kertjében, hogy erőnk legyen a mászáshoz. Nagy nehezen értünk fel a várhoz, a fiúk hátulról tolták a lányokat felfelé és egy páran segítettek a csomagokat is cipelni. Három órába telt, míg felértünk. Nagyon fárasztó volt… Megnéztük a rombadőlt várat, pihentünk egyet, majd elindultunk lefelé. Ahogy szaladtunk a hegyről lefelé, alig bírtunk megállni, majdnem eltévedtünk, de szerencsére egy tanár utánunk jött és visszavitt a többiekhez. A kísérők közül néhányan megálltak egy forrásnál tüzet készíteni a szalonnasütéshez. Innen ittunk friss, hideg forrásvizet. Lassan elindultunk lefelé. Egy órába telt, ameddig leértünk a buszhoz és elindultunk hazafelé.

Nagyon jól telt a kirándulás. Jól szórakoztunk és közben tanultunk is.”