Ellen-X 1. ________________________

Az alcím Ellen-X, de lehetne Ellen-Mega(Giga, Tera stb.)sztár, vagy Ellen-Csillag születik stb. Merthogy elég volt már a repedtfazék-hangú, nyivákoló, vinnyogó, dörmögő, betegesen hörgő, hamisan, mit hamisan, őrjítően hamisan kornyikáló, de azért beteges hiúsággal feltörekvő, agyunkba nyomuló mini(mikro-, nano-, piko-)sztárocskákból, akikből tizenkettő négy tucat, mert csak a médiahecc kedvéért léteznek, amíg léteznek, mert fényévekre vannak attól a szinttől, ahol egy valódi ÉNEKES kezdődik, s akkor nem a kevés, nagyon kevés kivételről beszélünk, nem egy Rúzsa Magdiról, nem egy Molnár Ferenc Caramelről, még csak nem is egy Tabáni Istvánról, akik (kőkemény munkával) valódi karriert futnak be, hiszen ők tehetségkutatók nélkül is előbb-utóbb áttörték volna az ismeretlenség falát, nem, hanem a kismillió önjelölt/médiajelölt lufisztárocskáról, akik hétvégéről hétvégére szüntelen potyognak, ömlenek, zuhognak a nyakunkba, mint kitartóan csöpögő langyos eső (huh, költői kép!), s akikből nagyon elég már, s ezzel visszatérünk a meglehetősen hosszú körmondat elejére, tehát le is zárhatjuk azt, akárcsak a tévét, ha radikális, de hatékony megoldást kívánunk választani (és miért ne?).

Szóval az elkövetkező néhány héten hallgassunk a Szünet-ben néhány igazi HANGot, néhány igazi előadót, néhány magyar előadót. Elsőként Bontovics Katit. Ismerős? Nem? Ahogy a stop.hu írja: kis termetű, de nagy hangú énekesnő, aki már négyévesen magnón hallgatta a dzsessz nagyjait, többek között Ray Charles és Aretha Franklin produkcióit. Az alábbi felvételen is egy Aretha Franklin-slágert énekel, melynek címe I Never Loved The Man. Ja, és manapság is rendszeresen foglalkoztatják, visszatérő vendége, például, a budapesti Sziget Fesztiválnak. Szóval lássuk csak!

Maradjunk még ezen a héten is a L’art pour l’art társulatnál, pontosabban ennek oszlopos tagjánál, Dolák-Saly Róbertnél. A teljesen ütődött Boborjánként ismerjük őt legtöbben, de hosszú időn át működött Naftalin Ernőként, a borzasztóan ízléstelen norvégmintás pulóverben görnyedező, mindentudó szocio-pszicho-mindentudológusként. Naftalin Ernő olyan egzisztenciális kérdésekre keresi a választ, mint pl. melyek a legpraktikusabb pohármegfogási módok (itt), hogyan viselkedjünk egy operaelőadáson (itt), illetve mit tegyünk, ha azt vesszük észre, hogy váratlanul bekerültünk az olimpiai csapatba (itt). Az alábbi jelenetben a jó párkapcsolat titkát feszegeti nyilvános előadáson, két véletlenül kiválasztott szerencsés (inkább szerencsétlen) néző bevonásával. (Elnézést a gyenge képminőségért, kis méretű ablakban azért élvezhető…)

De bizony ám!!! Merhogy S U L I, újra!!!

Jó-jó, azért nem kell beijedni, meg bedühödni, meg minden, az alábbi videón egy meglehetősen fura osztályfőnöki órába csöppenünk bele. L’art pourt l’art társulat, abszurd humor, mond ez valamit? Ha igen, akkor nincs mit magyarázni. Ha nem… akkor sem. Tessék megnézni a felvételt, érdemes! 😀

Az 1996-os Vastyúk is talál szeget című műsor 11. epizódjából van a részlet. Előadják a társulat akkori tagjai: Dolák-Saly Róbert, Galla Miklós, Laár András, Nagy Natália.

A Markos-Nádas humorista páros egy klasszikusa. Nem mostani, de most is aktuális!!! 😀

2011-ben egy borsodi faluban, Ónodon a véletlen hozta össze a Republic együttest Bordás Anasztáziával. A helyi iskola igazgatónője ajánlotta figyelmükbe a 13 éves lányt egy közös éneklésre. Anasztázia (Sziszi) olyan profin oldotta meg a feladatot, hogy a találkozás a koncerten előadott dalon túllépett. Néhány hónappal később Tóth Zoltán Republic-tag stúdiójában megszületett a közös dal Kóborló szél címmel. Azóta több Republic-koncerten is fellépett Sziszi, de ennek továbbra is az a feltétele, hogy nem romolnak a tanulmányi eredményei. Erről és a váratlan találkozásról részletesebben: itt.

A londoni olimpia nyitó és záró ünnepségének meghatározó személyisége volt Emeli Sandé. A zambiai-skót származású énekesnő ott főleg lírai hangvételű számokkal kápráztatta el a közönséget. Idei bemutatkozó lemezének (Our Version of Events) nyitó dala, a Heaven viszont egy jóval dinamikusabb, lendületesebb Emelit mutat be, egy kitűnő videoklipp keretén belül. Érdemes megnézni!

Csak az nem biztos, hogy mikor készült ez a felvétel: 1996 avagy 1997 karácsonyán. (Aki biztosan tudja, szóljon hozzá!) Az viszont teljesen biztos, hogy Robin Williams (Egy úr az űrből, Jó reggelt, Vietnam, Holt költők társasága, Ébredések, A halászkirály legendája, Mrs. Doubtfire – Apa csak egy van, Jumanji, Good Will Hunting, Hazudós Jakab, A kétszáz éves ember, Sötétkamra, Álmatlanság, Vágott verzió, Éjszaka a múzeumban, A világ legjobb apukája stb. stb.) elsöprő erejű (volt) ekkor is. És ezen még a műsorvezető, illetve a szinkronfordító „apró” ügyetlenkedései sem tudtak jelentősen rontani. (Fridi angolul, a szinkronfordító pedig oroszul nem tudott, nagyjából egy szót sem!…) Jó, a stúdióban ülő gyermeknézők miatt Robin még a szokásosnál is viccesebbre vette a figurát, de ezt mindvégig ízlésesen és valódi beleéléssel!

Az „interjúban” nem hangzik el, de fontos tudni, hogy Robin Williams a Hazudós Jakab című egészen furcsa holokauszt-film felvételén tartózkodott ekkor Magyarországon. (Ha lehet, nézzétek meg, elképesztően jó!)  Ja, és a Good Will Hunting szakállas pszichológia-professzorának megformálásáért 1998-ban mégiscsak megkapta a hőn áhított Oscar-díjat, igaz, „csak”  a legjobb mellékszereplői kategóriában. Hogy miért nem kapta meg, például, már a Jó reggelt, Vietnam, vagy A halászkirály legendája főszerepéért, az örök rejtély marad… (Apropó, a Good Will Hunting-ot teljes terjedelmében megnézhetjük, itt!)

Ja, és hogy ez miért pont most? Véletlenül. 😀 Vagy mert Robin Williams mostanában (július 21-én) töltötte be 61. életévét. Vagy mert 8:35-nél két olimpiai versenyszámot is kiparodizál, mégpedig a szinkronúszást és a súlyemelést. Vagy mert tényleg jópofa, vakációs hangulatú. Stb. 😀

Egy szám a Republic 2011 novemberében megjelent új stúdiólemezéről (Miért, maga bohóc?). Ennél többet
kell-e beszélni róla? 🙂