Interjú a gólyákkal
– Először is gratulálok, hogy te lettél a Gólya királylány/királyfi! Mit éreztél akkor, amikor kimondták a neved, és elnyerted ezt a címet?
Rudolf Anna: – Köszönöm! Nagyon hihetetlen érzés volt, leblokkoltam, és át sem mertem venni a díjat. Nem is számítottam rá.
Sipos Walter: – Amikor tudatosult bennem az, hogy én nyertem, egyszerűen felnéztem, és megállt velem a világ. Nem is tudtam, hol vagyok hirtelen, csak annyit, hogy előre kell mennem, és mosolyognom kell.
– Melyik feladat tetszett leginkább a gólyahét alatt?
Rudolf Anna: – A hétfői feladat tetszett a legjobban, mikor fel kellett venni a gólyacsőrt, egy lábra kellett állni, és mondani kellett a verset. De igazából mindegyik próbát élveztem.
Sipos Walter: – A keddi sminkelős feladat érdekes volt, és úgy gondoltam, hogy azt már nem lehet fokozni. De a szerdai táncos feladat számomra felülmúlta az összes többit.
Morariu Adrian: – A legjobb az volt, amikor kifestettük egymást. Az nagyon tetszett és nagyon vicces volt.
– Csalódott vagy-e amiatt, hogy nem te lettél az első számú gólya?
Morariu Adrian: – Nem vagyok csalódott, nagyon örülök annak a díjnak is, amit kaptam. Nagyon jól szórakoztam, szerintem jól sikerült minden.
Cseh Jennifer: – Nem, mert nem a végeredmény érdekelt, hanem az, hogy egy jót szórakozzak, és új embereket ismerjek meg.
Zsámbók Zoltán: – Nem voltam csalódott amiatt, hogy nem én nyertem, annak örülök, hogy én lettem a „Legsármosabb gólya”!
– Szerinted miben fog változni az életed ezek után?
Rudolf Anna: – Ebbe még igazán nem is gondoltam bele, csak Péter András tanár úrtól tartok egy kicsit, mert pénteken elmentem az órájáról készülődni.
Sipos Walter: – Még a legelején eldöntöttem magamban, ha esetleg nyernék, akkor az semmiképp ne változtasson meg engem. Én ugyanaz a Walti maradok, aki a gólyabál előtt is volt.
Zsámbók Zoltán: – Egy kicsit mindenképp, jobban fognak ismerni az iskolában. Már most székely fiúnak szólítanak…
Interjú egy szervezővel
– Szervezőként, hogyan élted meg a gólyabált?
Bella Berta: – Nagyon izgultam a gólyákért a produkciók közben. A sok munka ellenére nagyon-nagyon élveztem, és sok olyan új diákkal ismerkedtem meg, akiket eddig csak a folyosón láttam rohanni, és nem is tudtam róluk, hogy ki-kicsoda.
– Nehéz egy ilyen gólyabált megszervezni? Mennyire volt fontos a csapatmunka?
B. B.: – Nem könnyű, és mindenképp összehangolt, jó csapatmunka kell. Nem szabad hagyni, hogy a veszekedések és a problémák elrontsanak mindent.
– Milyennek láttad a gólyákat? Nehéz volt velük dolgozni?
B. B.: – Az elején, amíg megismertük egymást, elég nehéz volt, nem akartak hallgatni ránk. Az utolsó próbák mentek a leggördülékenyebben.
– Volt-e kedvenc gólyapárod?
B. B.: – Nincs kedvencem. Nagyon büszke vagyok mindegyikükre, nagyon ügyesek voltak, és jól teljesítettek.
