Mivel már a cím is igen hosszú, megpróbálom röviden vázolni a helyzetet.

A magyar tantárgyverseny országos szakaszán sikerült harmadik helyezett lennem, így itt nem volt vége, hanem csak ezután következett a neheze. Az első három helyezett ugyanis a nemzetközi tantárgyversenyen is részt vehetett. A húsvéti vakációmat idén tehát a tanulás jellemezte, ezerrel készültem a versenyre. Kb. két hetünk volt felkészülni a következő fordulóra, ami azért volt kissé húzós, mert itt nemcsak írásbeli rész, hanem szavalás és dramatizálás is van. Idén a 11–12. osztályosok Csáth Géza novelláiból kellett hogy készüljenek az írásbeli fordulóra. Szavalni Áprily-verssel lehetett, a dramatizálás témája pedig Petőfi élete volt.

Április 24-én reggel indultunk Dévára Rudolf Ágnes tanárnővel, akinek ezúton is szeretném megköszönni, hogy foglalkozott velem, s felkészített a versenyre.

Első nap csak ismerkedtünk a versenyzőkkel, hisz nemcsak Romániából, hanem Magyarországról, Szerbiából, Szlovákiából és Ukrajnából is érkeztek diákok. Aznap este csoportokra osztottak minket, s készülhettünk a rövid jelenet bemutatására.

Péntek reggel került sor a dolgozatok megírására, majd délután megnéztük Déva nevezetességeit. Szombaton reggel kellett az előkészített jeleneteket bemutatni, majd következett a szavalás. Ezek után megkönnyebbülten utaztunk Vajdahunyadra, hogy megcsodáljuk a várat. Este megtudtuk az összesített eredményt, vége szakadt a nagy izgalomnak. Mindenki örült magának/ másoknak, majd a számunkra rendezett bulival zártuk a napot.

A vasárnapi hazautazás előtt a díjkiosztásra is sor került, ahol minden versenyző értékes nyereményeket kapott.

Ez a verseny számomra nagyon érdekes és tanulságos volt, rengeteg új emberrel találkozhattam, vagy esetleg már ismert embereket újra láthattam. Gratulálok minden díjazottnak, s remélem, jövőre újra találkozhatunk! 

[Képek vetítése]

Idén is megrendezésre került a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny országos szakasza. Aradról nyolcan jutottunk tovább az országos szakaszra, így április 9-én (szerda) délután zuhogó esőben indultunk útnak Puskel Tünde Emese tanárnővel.

A felújítások miatt az aradi állomáson igen nehezen jutottunk el a hetedik vágányra, már arra is felkészültünk, hogy itthon maradunk… Végül mégis sikeresen felszálltunk a vonatra, (kissé) kócosan és ázottan, és elrobogtunk Temesvárra. Megérkezésünk után a Bartók Béla Elméleti Líceum kollégiumában szállásoltak el, s egy kiadós vacsora után készek voltunk végig aludni a megnyitó ünnepség hosszú és unalmas beszédeit. Kellemesen csalódtunk, hisz mégsem volt az olyan unalmas, mint máskor, elhangzott néhány poén, a szervezők, miniszterek és egyéb méltóságok tréfás kedvükben voltak. Este többé-kevésbé korán ágyba bújtunk, mert másnap volt a dolgozatírás.

Amíg mi, diákok vért izzadtunk, hogy jó dolgozatokat írjunk, a kísérő tanárok és az országos bizottság kirándult, várost nézett. Az írás után jólesett a meleg ebéd s az azután következő játékok és előadás. Míg az V–VIII. osztályosok játszottak, a licistáknak dr. Egyed Emese egyetemi tanár, a javító bizottság elnöke tartott irodalmi előadást. Este ismételten kulturális előadást tartottak a tiszteletünkre: színházban voltunk. A kisebbek A hétfejű tündért, a nagyobbak pedig az Aradon már bemutatott Parasztoperát nézték meg.

Másnap reggel temesvári sétára vittek minket, amit a IX–XII. osztályosoknak dr. Balázs Géza nyelvész professzor előadása szakított meg, ami igen nagy sikert aratott. Az ebéd elérkeztéig már mindannyian tudtuk, hogy Temesvár a Bánság fővárosa, etnikai sokszínűség jellemzi, hisz élnek ott románok, magyarok, szerbek, horvátok stb. stb. 🙂 Az ebéd elfogyasztása után elég sokan igénybe vettük a Bartók diáklapjában olvasott kocsmaajánlót, majd siettünk vissza a dolgozatok kiértékelésére. Idén mi, Aradiak is igen jó eredményt értünk el, ketten is helyezettek lettünk. A gratulációk, nagy ölelések és sírások után a Bartók Diákszínpad Csongor és Tünde előadása nevettetett meg minket, licistákat, a kisebbek pedig táncházban voltak. Az ezután tartott zenés teaház hamar véget ért, így a helyiekkel együtt kiruccantunk a városba tovább fokozni a jókedvet.

A díjkiosztó ünnepség szombat reggel vette kezdetét, s miután átvettük díjainkat – Dudás Izabella (VII. A) különdíj, Ilona Judit (IX. A) dicséret, Kovács Henrietta (XI. A) III. díj – ebédeltünk, könnyes búcsút vettünk a többiektől, s az állomásra siettünk.

Idén a temesváriak kitettek magukért, a szervezés kedvünkre való volt, hisz nem kellett folyton egyik programról a másikra sietni, hanem a szabadidőben ismerkedhettünk a többi irodalmat kedvelő társunkkal és kedvünkre járkálhattunk a városban. Gratulálunk nekik!

A viszontlátásra jövőre Zilahon!

[Fotó: Ilona Judit] 

[Képek vetítése]

12►