Az Alma Mater Alapítvány húsvéti esszék megírására biztatta a Csiky bentlakóit. Az alábbiakban a végzős Moroz Annamária és a kilencedikes Rostás Sandra Tamara írását közöljük.

Régen és most…

Hogy mit jelent számomra a Húsvét? Erre a kérdésre nem tudtam azonnal választ adni, ezért újra feltettem magamnak. Ekkor eszembe jutottak a gyermekkori emlékeim.

Eszembe jutott, hogy kiskoromban mennyire vártam a húsvéti ünnepeket és hogy milyen buzgón készülődtem. Egy teljes napot szántam a nyuszifészek elkészítésére. Reggel felkeltem és az utcán minden létező virágfélét összeszedtem. Délután került sor a fészek összeállítására. Gondosan dolgoztam ki minden egyes részletet. Először a friss fű került a kosárba, majd a virágokat helyeztem el precízen. Sajnos, nem egyszer megtörtént, hogy a fészek elkészítése után a cica belefeküdt a kosárba. Persze, ezt nagy hiszti követte, de anyukám azzal nyugtatott, hogy hát annyira szép a fészek, hogy még a cicának is megtetszett! Az is megtörtént, hogy annyira türelmetlen voltam, hogy sokkal hamarabb készítettem el a fészket, így húsvét napjára a virágok mind elfonnyadtak.

Húsvét előtti héten került sor a nagytakarításra. Ilyenkor mindig régi dolgok kerültek a kezembe: játékok, fényképek, rajzok. Mivel mindig is örömmel nézegettem régi dolgokat, ezért a takarítás sokszor háttérbe szorult, de végül az is meglett. Nemcsak a szobákat takarítottuk, hanem az udvart is. Imádtam az udvaron lenni, mivel tavasszal virágzott a sok gyümölcsfa és méhecskék zümmögtek a virágok körül. (Bár tőlük féltem is egy kicsit.) A takarítás további akadálya a focizás volt. Mivel nemigen volt társam, a szüleim elfoglaltak voltak, a nővérem pedig nemigen akart velem játszani, ezért betanítottam az akkor még fiatal kutyámat, Bocskort focizni. Igaz, nem egy labdámat tönkretette, de a lényeg az, hogy volt kivel focizzak.

Nagypénteken készültek el a húsvéti tojások. Ez is izgalmas esemény volt, hiszen szerettem festeni, rajzolni, így hát alkalmam volt, hogy megmutassam a tehetségemet. Sajnos, nem egyszer kudarcba fulladtak a próbálkozásaim, elmacatoltam a rajzot, vagy több festék került a kezemre, mint a tojásra.

Kihagyhatatlan volt a húsvéti időszak alatt a templomi éneklés is. Első osztályos koromban léptem be a kórusba, ahol társaimmal együtt minden egyes ünnepkor énekeltünk. Ilyenkor mindig megszólalt a füleimnek oly kedves gitárszó is.

Húsvét vasárnapján a nővéremmel és anyukámmal együtt mentünk a templomba. A mise után siettünk haza, hogy ehessünk a hagyományos ételekből, na és persze nem maradt el a tojástörés sem. Délután pedig már a másnapra, a locsolkodásra készülődtem, ugyanakkor vártam, hogy megérkezzen a nyuszika. Soha nem sikerült lelepleznem a szüleimet, és talán ez így volt jó. Ilyenkor egy csomó édességet kaptam, na és persze labdát. Húsvét hétfőn hagyomány volt nálunk is, hogy a fiúk locsolkodni mennek és szép verseket mondanak a lányoknak. Ezen a napon legalább háromszor kellett átöltöznöm, hiszen a sok parfüm és kölni illata hamar elbágyasztott…

Eltelt kissé az idő… Ma már nem úgy tekintek a világra, mint kiskoromban. Már az ünnepekre sem úgy tekintek, mint eddig. Húsvét előkészületében is nagy ürességet érzek, és sok felesleges tevékenységet látok magam körül. Most, hogy a nagykorúak körébe tartozom, minden más lett, minden megváltozott a számomra.

Nemcsak én, hanem a környezetem, a társaim is megváltoztak. Ma már nem készítek nyuszifészket, nem üldögélek kint az udvaron, a gyümölcsfákat nézegetve. Sőt, a kedvencem ki is száradt… A kutyámmal sem focizok már. Szegény megöregedett, néhány foga hiányzik is, ráadásul már labdám sincs. Tojást festünk még ugyan, de már nem villognak rajtuk a rajzaim, mind egyszínű. A takarítás most sem marad el, viszont nem ülök már órák hosszat a régi fényképek előtt. A kórus is megszűnt immár négy éve. Locsolkodókat se nagyon fogadok…

Hogy mi ennek az oka? Hirtelen azt mondanám, hogy minden és mindenki. De ez nem teljesen igaz. Talán én vagyok a hibás. Hiszen ha akarnám, most is rajzolhatnék szép mintákat a tojásokra. Ha akarnám, leülnék és újra nézegetném a régi fotókat takarítás közben. Ha akarnám, vennék egy labdát és ha nem is az öreg kutyámmal, de a barátokkal fociznék. Ha akarnám, akkor most is fogadnám a locsolkodókat és, talán, újra megszólalhatna a gitár és az énekszó.

De vajon mi kell ahhoz, hogy akarjam?…

Moroz Annamária

…………………………………………………………………………

Húsvét

Virágvasárnap délután nálunk minden család elmegy a templomba, ahol együtt töltenek el egy közös délutánt. Vannak, akik a temetőbe is elsétálnak, hogy virágot vigyenek szeretteik sírjára.

Nagycsütörtökön estefelé szintén elmennek a templomba, mert megkezdődik a bűnbánat a vasárnapi úrvacsoravétel előtt. Ilyenkor már nincsenek olyan sokan, mint előző vasárnap voltak. Ez azért van, mert csak az veheti fel az úrvacsorát, aki már konfirmált.

Templom után otthon vízbe rakják a húsvétra szánt sonkát, hogy a tartósítás miatt rászórt só kiázzon belőle. Nagypénteken reggel a sonkát főzik meg (ez két-három órát is tarthat), majd következhet a tojásfőzés, de ebben már nem vesz részt mindenki.

A fiatal leányok kora délután tojást festenek vagy hímeznek. Ez attól függ, hogy kinek mennyi ideje és tehetsége van. Persze, én is próbáltam évente minél érdekesebb mintát kitalálni, sőt azt is kipróbáltam, hogy leveleket raktam a tojásra, amit harisnyába kötöttem és úgy festettem be. Volt olyan, amikor viaszkrétával rajzoltam a tojásokra és azután festettem be őket. Ezek is szebbnél szebbek lettek. Máskor matricát ragasztottam a befestett tojásokra, de voltak egyszerű, egyszínű tojások is, amiket a legénykék nem igazán szerettek elvinni. Péntek este szintén templomba mennek a családok, hiszen folytatódik a bűnbánat.

Ünnep szombatján nagymama, anyuka és a fiatal lányok a sütés-főzéssel foglalkoznak, estefelé pedig az utolsó bűnbánati alkalom van a templomban.

Húsvét első vasárnapján a délelőtti istentiszteleten úrvacsoraosztásra kerül sor. A régi időkben az öregek nem is reggeliztek előtte, hogy az úrvacsora legyen aznap az első ételük. Otthon, az ebédnél nagy beszélgetés folyik azokkal a családtagokkal, akik hazatértek az ünnepre. Felelevenítik a régi szép időket és megbeszélik az utolsó találkozás óta eltelt idő történéseit. A délutáni istentiszteleten megköszönik az Úr Istennek a vacsoráját. Este bált rendeznek a fiatalok és a középkorúak számára, s ilyenkor hajnalig mulatozhatnak.

Eljön húsvét hétfője, amit a lányok már nagyon várnak. A fiatal legények ilyenkor nyakukba veszik a falut és házról házra járva minden lányt meglocsolnak. A locsolás ára egy-egy piros hímes tojás. Vannak ám gavallérok is a legények között, akik nem fogadják el a tojást, hanem kiviszik a leányzót és egy vödör vízzel jól „megöntözik”. Erről tapasztalatom is van már, mert olyan nem volt az utóbbi öt évben, hogy szárazon maradjak. Még olyan is volt, hogy kétszer vagy háromszor is megöntözgettek.

A kicsi fiúk azzal versenyeznek, hogy ki tud összegyűjteni több tojást, a leányzók pedig azzal dicsekednek egymás között, hogy kitől mennyi tojás fogyott el, mert akitől a legtöbb, azt locsolták meg a legtöbben.

Ezek a szokások vannak nálunk és reméljük, hogy még sokáig fenn is tudnak maradni.

Rostás Sandra Tamara