Kedden a bentlakásba is ellátogatott a Mikulás. Nem akárhogyan, nem is akárkikkel! Reggel, hajnali 5 órakor ajtókat zörgetve hozta az ajándékokat, két bájos krampuszától kísérve, akik cuppanós, rúzsos puszival ébresztették az édesen alvó bentlakókat. Volt, aki örvendett a Mikulás heves megjelenésének, izgatottan, csipás szemekkel nézegette, mi rejlik az ajándékzacskóban. És volt, aki morcosan a másik oldalára feküdt, folytatván ott, ahol abbahagyta.
Az ébresztés e némiképp rendhagyó módszere kissé szokatlan volt, főleg azok számára, akik idén költöztek a bentlakásba. A többieknek azért nem, hiszen a tavaly is kora reggel érkezett a Mikulás. Öröm volt hallani, hogy távozása után mindenhonnan zacskócsörömpölés hallatszott, majd kisvártatva elhalkult minden, jelezvén, újra álomba merültek a bentlakók.
Persze, nem sokáig, hiszen 7 órakor újra ébresztés volt. Viszont ekkor már a (szabályos időben, szabályos módon érkező) pedagógus néni melengető szava próbálta felrázni a társaságot. Kisebb-nagyobb sikerrel…
Köszönjük a Mikulásnak és krampuszainak a látogatást, illetve azoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy Szent Miklós napján mosollyal az arcunkon ébredhessünk.
