Ott fent, azt a földet választotta…

Bodi_LaszloPontosan egy éve és három napja, hogy nem azzal a gondolattal mentem iskolába, hogy vajon kit fog feleltetni Péter tanár úr kora reggel, hanem hogy hol üljünk Dorothyval a buszon Budapest felé, hiszen négy-öt óra helyben ücsörgés nem kismiska. 🙂 Egyik szemünk tehát mosolygott, a másik viszont sírt, mihelyt meghallottuk a rádióban is közölt hírt. :(A Republic-rajongók számára gyásznap volt az a hétfő reggel. Pontosan egy éve és három napja, március 11-én hajnalban ment el közülünk a 47 éves Bódi László, becenevén Cipő, a Republic alapítója, énekese. Cipő emlékére és az ünnep alkalmából is hallgassuk meg az alábbi számot. Ezt a földet választottam

Countryzene a köbön

Vannak pillanatok, amikor csak a countryzene vidít fel. Ez a zenei stílus az Amerikai Egyesült Államok déli államaiban és az Appalache-hegység területén alakult ki. A hagyományos népzene, a kelta zene és a gospel keveredik benne. Az 1920-as években terjedt el a kissé degradáló hillbilly zene néven, majd az 1970-es évektől a country- és a westernzene kifejezéseket kezdte használni a köznyelv.

Kedvencem a Lady Antebellum trió. Talán azért, mert a dalaik mindig felvidítanak, a végük mindig vidám. A trió 2006-ban alakult Nashvilleben, Tennessee államban. A csapat tagjai Hillary Scott (frontember és háttérénekes), Charles Kelley (frontember és háttérénekes) és Dave Haywood (háttérénekes, gitár, zongora, mandolin). Az együttes 2007-ben debütált a Never Alone című dallal, amelyet később a Love Don’t Live Here követett. Ez a két dal alig egy év alatt a harmadik helyre küzdötte föl magát a slágerlistákon, ezért a csapat kiadta az azonos nevű (Lady Antebellum) debütáló albumukat. Az album alig egy év alatt platina lemez lett, az I Run to You című számot pedig a mai napig előszeretettel játsszák a country rádiócsatornák, s egyben ez a leghíresebb daluk is. Alább a Golden című albumuk (igen, a teljes album!) hallgatható meg, amely egyben a kedvencem is. 😀

)

Garázs majmokkal, avagy világsztár majmok

Arctic Monkeys… Mond ez valamit valakinek?! Nem sokat, de eleget. Arctic Monkeys a tipikus fiú rockbanda, amely apu garázsában koncertezik. Zenestílusukat pedig a rock, pontosabban indie- és alternatív rock jellemzi.

Az együttest két szomszéd, Alex Turner (ének, gitár) és Jamie Cook (gitár) alapította 2001-ben. Az együtteshez később csatlakozott Turner két osztálytársa, Andy Nicholson (basszusgitár) és Matt Helders (dobok). Turner és Cook a 2001 karácsonyára kapott gitárokkal kezdtek el játszani, a zenekarban egyedül Andy Nicholson-nak volt zenei tapasztalata. A zenekar eredeti frontembere nem Alex Turner volt, hanem Glyn Jones, aki azonban néhány hónap után kilépett a zenekarból, így a mikrofon mögé Turner állt. Első fellépésükre 2003. június 13-án, a „The Grapes”-ben került sor, ami az angliai Sheffield város központjában található. Hamarosan első demójukat is elkészítették, amit CD-n osztogattak a fellépéseik után. Mivel a lemezek csak korlátozott számban voltak elérhetők, ezért a rajongók egymás közt terjesztették, főleg a MySpace-en. A zenekart ez nem zavarta, sőt örültek neki, mivelhogy ők nem pénzért énekelnek, a céljuk az, hogy meghallgassák őket. S onnantól kezdve Észak-Anglia legsikeresebb zenekarának számítanak.

A látszat néha csal!

Lehet, hogy vannak, akik nem ismerik a Next Star című ifjúsági tévéműsort, amelyben különböző életkorú gyermekek mutathatják meg tehetségüket az országnak.

A 2013-as adássorozatban ketten is felkeltették a figyelmemet (és sokan mások figyelmét is) csodálatos hangjukkal. A 12 éves Elena Hasna és a 13 éves Valentin Poenariu bebizonyították, hogy nem az a fontos, milyen idős vagy, hanem ha tehetséges vagy, akkor egyszerűen tehetséges vagy. Lefogadom, hogy mindenki tehetséges valamiben! Próbálja hát megtalálni azt a valamit, amiben tehetséges és használja fel, mert így nagyon messze eljuthat az életben. Ne hagyja senki a tehetségét felhasználatlanul!

Alább egy-egy videó tekinthető meg Elena Hasna és Valentin Poenariu fellépésével (és, néhol, a zsűri enyhén giccses túlreagálásaival).

     

Szentmise, kicsit másképp

Biztosan sokan láttátok a Sister Act (Apácashow) című filmet, melynek főszereplője Whoopi Goldberg amerikai színésznő. Az alábbi fergeteges zeneszám is az Apácashow-ból való, a címe I Will Follow Him, azaz Követni fogom Őt. Nemrég néztük meg a szüleimmel ezt a filmet és nekem az ugrott be, vajon milyen lenne, ha a felnőtt kórus mellett minden templomban egy gyermekkórus is működne, amely a misét néha „feldobja”, ugyanúgy, ahogy az apácák is teszik a filmben.

Lefogadom, hogy napjainkban nagyon kevés gyerek megy el önszántából vasárnap a szentmisére. (Bevallom, én is csak karácsonykor és húsvétkor megyek templomba a családdal együtt..). Talán sokkal többen mennének el, ha a vasárnapi misét színesítené a templom gyermekkórusa. Szerintetek is működne ez az ötlet? Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre!

„A rút kiskacsa…”

Biztosan ismeritek Andersentől A rút kiskacsa című mesét. A csúnya, rút kiskacsa csodálatos módon gyönyörű hattyúvá lesz, s ezen jócskán meglepődnek a társai.

Danie Geimer, egy Northridgeből (Los Angeles, Kalifornia) érkező 15 éves lány sok millió ember szeme láttára bebizonyította, hogy nem csak a mesékben léteznek ilyen „átalakulások’’. Mikor a félénk, nem túlságosan sztár alkatú leány elkezdte énekelni a The White Buffalo zenekartól a The House of The Rising Sun című dalt… hát, mindenkit lenyűgözött. Egyetlen másodperc alatt változott át sok-sok ember előtt „a rút kiskacsa” gyönyörű hattyúvá.