Névadónkról

Csiky Gergely

Életútja

1842. december 8-án született az Arad megyei Pankota nevű helységben. Édesapja megyei főorvos volt. A művelt, jellegzetesen reformkori kisnemesi értelmiségi családi légkör és az ifjúkori élmények meghatározzák írói munkásságának alakulását. Gimnáziumi tanulmányait Aradon, a katolikus teológiát a temesvári szemináriumban és a pesti papneveldében végezte. 1864-ben rövid ideig a temesvári püspöki hivatalban dolgozott. 1865-ben pappá szentelték. A bécsi Augustinaeumban folytatta tanulmányait. 1868-ban teológiából doktorált.

1869-ben néhány hónapig segédlelkész volt Tornyán, 1869–70-ben gimnáziumi tanár Temesvárt. 1870–1878 között a temesvári papneveldében egyházjogot és jogtörténetet tanított. 1878-ban Budapestre költözött. 1879-ben néhány hónapot Párizsban töltött, s ez az időszak komolyan kihatott drámaírói munkásságára a későbbiekben.

1880-ban kilépett az egyházi rendből, és evangélikus hitre tért. 1881-ben Arad díszpolgárává avatta. Kora magyar kulturális életének köztiszteletben álló tagja volt: dolgozott a Nemzeti Színház dramaturgjaként, a színiakadémia tanáraként, a Kisfaludy Társaság másodtitkáraként. 1891. november 19-én hunyt el Budapesten.

Írói pályája

Rendkívüli műveltségét, kiváló nyelvtudását már írói indulásakor kamatoztatta. Nyolc nyelvet ismert; diákkorában kezdett verseket, drámákat, elbeszéléseket írni. Marosi Gyula álnéven küldözgette francia és angol elbeszélések fordításait a fővárosi lapoknak. Jóslat című verses színjátékával 1875-ben a Magyar Tudományos Akadémia drámapályázatán elnyerte a Teleki-díjat. A darabot a Nemzeti Színház sikerrel mutatta be. 1877-ben ismét Teleki-díjat kapott Janus című színművéért. Termékeny drámaíró volt, s miközben egymás után jelentek meg színművei, eredményes műfordítói tevékenységet is folytatott; Szophoklész drámáit és Plautus vígjátékai ültette át magyar nyelvre.

Párizsból való hazatérése után kezdődött meg legtermékenyebb írói korszaka. 1880-ban írott A proletárok című színművét kirobbanó sikerrel mutatta be a Nemzeti Színház. Csiky a polgárosodó magyar társadalom fonákságainak egyik legavatottabb színpadi ábrázolója volt. Szigorúan bírálta a szabadságharc emlékével visszaélőket, a tudományos állásra kinevezett műveletlen, birtokát vesztett dzsentrit, a házasságszédelgő nemest. Írt vígjátékot a címkórságról és a karrierizmusról (Mukányi, 1880), a tisztviselőréteg ellentmondásos helyzetéről (Cifra nyomorúság, 1881), a dzsentri család anyagi és erkölcsi összeomlásáról (Buborékok, 1887). Kísérletezett a drámai műnem szinte minden 19. századi változatával: a történelmi és a társadalmi drámával, a görög mintájú polgári tragédiával, a vígjátékkal. Legnépszerűbb, nemzetközi elismerésnek is örvendő vígjátékát, A nagymamát, még ma is műsorukra tűzik a színházak.

Regényeiben is korának polgárosuló társadalma a rajzolódik ki. Az Arnoldban (1888) egy szélhámos kalandjai idézik fel az 1850-es éveket. Az Atlasz család (1890) egy gazdag zsidó család tagjainak sorsát mutatja be. A nemesi birtok szétesését, a nemesi életforma elmúlását drámai erővel ábrázolja a Sysyphus munkája (1892).

Műveinek stílusát bírálták, nyelvezetét színtelennek tartották, jellemző erejét nem elég árnyaltnak, mindazonáltal szerepe meghatározó a magyar színműirodalom fejlődésében. Színműveit, regényeit, elbeszéléseit cseh, dán, francia, német, orosz, portugál, szlovák, perzsa, török nyelvre fordították.

Új Magyar Irodalmi Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

3 × öt =

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .