Idén is megrendezésre került a kollégiumban a Szóló Szőlő hagyományőrző rendezvény. Már egy hónapja elkezdtük a felkészülést Takács-Máthé Mónika pedagógus néni segítségével: minden település kiválasztotta, hogy milyen balladát szeretne előadni, majd elkezdtük ezeket betanulni. Esténként, általában vacsora után próbáltunk, hogy az ünnepély napjára minden akadálymentes legyen. Közben az Ügyes kezek csoportja délutánonként elkészítette a szebbnél szebb dísztárgyakat, amelyeket a rendezvény délutánján a díszteremben láthattak és megvásárolhattak a kedves jelenlévők.
Elérkezett november 8., a várva várt nap. Mindenki nagy izgalommal készülődött, nagy zsongás volt a kollégium folyosóin. Délután 5 órakor átmentünk a díszterembe, fogadtuk az érkező vendégeket, 6 órakor pedig elkezdődött a műsor. Juhász Béla igazgató úr üdvözölte az egybegyűlteket, jómagam köszöntő beszédet mondtam, majd Mészár Tamarától hallhattunk egy éneket. Következett az ünnepélyes bevonulás az Ettem szőlőt, most érik énekre, melyet Szabó Máté szaxofonkíséretével énekeltek a bentlakás diákjai, majd egy csőszjátékot tekinthettek meg a kedves nézők, amely a szüretet jelképezte.
Az ágyai bentlakók az Ábelesz Kóbelesz című népmesét mutatták be. A kisiratosi bentlakók a betyárballada világába repítették a nézőket egy táncos-verses produkció keretén belül. A kisperegiek a Maros és Olt című balladát adták elő. A feketegyarmati, kisjenői és fazekasvarsándi bentlakók egy régi stílusú népballadát mutattak be, melynek kiemelkedő mozzanataként Mészár Tamás egy dalt furulyázott el a közönség számára. Mi, simonyifalviak, a Kőmíves Kellemenné című balladát adtuk elő, „felerősítve” Bródy János azonos című rockoperájának dalszövegével. A majláthfalviak A mesebeli égig érő paszuly történetével színesítették a műsort, majd a bentlakó néptáncosok egy fergeteges közös tánccal kedveskedtek a jelenlévőknek. (Bizony, még Juhász Béla igazgató urat és Hadnagy Éva aligazgatónőt is táncba vitték, mégpedig igen-igen határozottan!)
E színes műsor tetőpontja, mint mindig, minden bentlakó számára az ösztöndíjak kiosztása volt. Mindenki izgatottan várta, hogy jut-e vagy sem a számára ösztöndíj, mivel ez nagy segítség számunkra és legfőképpen szüleink számára. A bemondók átadták a mikrofont Hadnagy Éva aligazgatónőnek, aki elmondta, ki részesült támogatásban. Csalódott és boldog arcokat egyaránt láthattunk ekkor. A 60 bentlakó közül idén 52-en részesültek ösztöndíjban a Communitas Alapítvány (amely a Szóló Szőlő megrendezését is támogatta), a Bethlen Alap, a HCSC (Hungarian Cultural Society from Connecticut – Connecticut-i Magyar Kulturális Közösség) jóvoltából, de komoly segítséget nyújtott egy magyarországi (győri) cég, illetve az a tíz Budapesten, Németországban, Svájcban, illetve Aradon élő tiszteletbeli keresztszülő, aki szívén viseli a bentlakók sorsát.
Mint minden évben, amióta a kollégiumban vagyok, idén is átadták a lelkes hagyományőrző tevékenységért és a kollégiumi néptánccsoportban való részvételért járó pártát és a kalapot. Idén a székesúti Ujvárosi Renáta (XI. D osztály) fejére került fel (némi nehézségek árán) a párta, Bartucz Eduárd (XI. C) fejére pedig a kalap. Nagy Etelka, az Alma Mater Alapítvány elnöke értékelte meleg szavakkal a bentlakók és nevelőik munkáját, majd oklevéllel és ajándékcsomaggal jutalmazta a kisiratosi Gál Krisztián (XII. A) és a simonyifalvi Mucsi Bettina (XII. D) kiemelkedő tevékenységét és mindenkori segítőkészségét, amellyel az alapítvány céljainak megvalósításáért hozzájárultak! Köszönjük szépen!
Az ünnepséget követően a bentlakókat egy-egy süteményre invitálta az Alma Mater Alapítvány kuratóriuma, a jelenlévők pedig a természetes alapanyagokból (gesztenye, tök, kukoricacső, kukoricacsuhé, faágak, levelek) készített ötletes ajándéktárgyakból és a díszes gyümölcskosarakból válogathattak.
[Fotó: Ilona János]
