Békeidőben

Charlie-Hebdo-2015_sav

[Alig több mint két héttel ezelőtt, 2015. január 7-én két fegyveres behatolt a Charlie Hebdo nevű francia szatirikus lap szerkesztőségébe és tucatnyi embert (köztük két rendőrt) megölt, további két tucatnyit pedig megsebesített. A két napon át tartó üldözést és a rendőrségi akciókat gyakorlatilag élőben lehetett követni az interneten és a televíziós csatornákon. Azóta élénk, sőt szenvedélyes vita zajlik a sajtó- és véleménynyilvánítás szabadságáról, annak határairól. Az alábbiakban Páva Adorján, a kolozsvári Krónika című napilap szerkesztője, webszerkesztője, iskolánk egykori diákja Békeidőben című cikkét vesszük át, a szerző és a lap engedélyével. Ajánljuk mindenki figyelmébe. – Szerkesztő]

————————————————————————————————————

Pava_AdorjanMegdöbbentő, hogy a mi kis világunkban is hány meg hány megfontolandó vélemény és számtalan eszement komment látott napvilágot a franciaországi terrorcselekmények kapcsán, de ebből is látszik, hogy a véres események valóban megrázták a világot.

A drámai események rendszerint kíméletlen módon adják tudtunkra, hogy valami nincs rendben, vagy valaminek vége van. Ugyanakkor a szívszorító történések eleve magukban hordozzák a hogyan tovább, a megoldás, a túlélés felcsillanó lehetőségét is, hiszen a lesújtó hírek megemésztése, a magyarázatok, miértek keresése gondolkodásra, mérlegelésre, értékelésre, önvizsgálatra sarkallnak, ami végeredményben jóval előbbre vihet annál, mint ahol a tragédia előtt tartottunk. 

   Tovább…

Na, akkor most! Foci VB!

VB_gyoztesek_2014Avagy a hosszabbítás hosszabbításában nemigen lehet már szépíteni. 🙂

Véget ért a futball világbajnokság. Voltak nagy meglepetések bőven, és nagyokat is csalódhattunk. Én valahogy úgy voltam vele az elején, hogy megnéztem, kik játszanak, leültem a tévé elé és annak a csapatnak szurkoltam, amelyik éppen szimpatikusabb volt, pl. USA, Kolumbia, Brazília… ééés, hát igen, vállalom, Argentina. Aztán a döntőkre már megvoltak a kedvencek.

Nem mondom azt, hogy minden meccset láttam, mert ez nem lenne igaz. A brazil–német meccset például a 3. gól környékén már egyszerűen nem bírtam nézni, annyira siralmas volt, viszont jó kis videók és mémek születtek belőle. Aki akarja, ITT megnézheti a többi mérkőzés góljait is.

Voltak szép meccsek és bár én a döntőn az argentinoknak szurkoltam, azt kell mondanom, megérdemelték a németek a győzelmet. Szebben játszottak, kevésbé ütötték-vágták-rugdosták az ellenfelet a németek, mint az argentinok. Messi nagyon messzi lőtte azt a szabadrúgást. Ééés nem bírom ki, hogy meg ne említsem Schweinsteigert. Azt a mindenit! Az az ember mit kibírt! Véresre rúgdosták, meg püfölték az argentinok és ő mégis visszament a pályára játszani. Jó, nem igazán volt választása, lecserélni már nem lehetett, de akkor is hősiesen viselkedett, úgy érzem. Le a kalappal! Bővebben minderről ITT.

A döntő után kiosztottak néhány jól megérdemelt díjat: az Aranykesztyűt a német Neuernek, az Aranylabdát az argentin Messinek, a legjobb fiatal játékosnak járó díjat a francia középpályás Paul Pogbának, illetve a gólkirályi címet a kolumbiai James Rodrigueznek.

Szép volt, fiúk! Várom, mikor szurkolhatok a magyaroknak is! 🙂

Ja, és itt a győztes gól (azért kicsit szerencsés is volt):

Hiszen ki tökéletes?…

Pro_infirmisManapság minden a szépségről, a divatról és a tökéletességről szól, de itt egy meghökkentő tény: SENKI NEM TÖKÉLETES.

A Pro Infirmis nevű szervezet éppen arra a fogalomzavarra akarja felhívni a figyelmünket, amit a „tökéletesség” szó takar. Hiszen mindenki úgy gyönyörű, ahogy van! A szervezet felkeresett néhány embert, akik testi fogyatékkal születtek, róluk pedig próbababákat mintáztak, amiket Zürich egyik díszes bevásárló utcájának kirakataiban helyeztek ki. Tevékenységük mottója a következő lett: „Hiszen ki tökéletes? Gyere közelebb”.

Sokan ijesztőnek találták a „suta gyártó” által készített babákat és inkább elfordultak, mások viszont megpróbálták leutánozni, megérteni, milyen lehet azoknak az embereknek az élete, akik fogyatékkal élnek.

Saját véleményem: ők is pontosan UGYANOLYAN emberek, mint MÁSOK. Éppen annyira „tökéletesek” és értékesek, mint te vagy én, nincs semmi különbség.

Nézzétek meg a videót!…

Iskolai erőszak? NEM!

iskolai_eroszakAz elmúlt időszakban több országban is megnőtt az olyan feljelentések száma, ahol fiatalok kortársaikat jelentették fel az iskola falain belül elkövetett erőszak miatt. Hogyan eshet valaki ennek a borzalmas cselekedetnek áldozatául? Illetve hogyan válhat valaki agresszorrá? A válasz egyszerű (s tényszerű). Azok a gyermekek válhatnak erőszakossá, akik túlságosan „elkényelmesednek”. Ehhez az ülő életmód, a rendszeres sportolás hiánya, a gyermek túlzott óvása vezethet, vagy esetleg az, hogy a szülő nem fordítanak elég időt rá.

Az iskolai erőszak olyan szándékos vagy gondatlan negatív cselekedet, amely a tanulók egymás közötti erőszakos, vulgáris viselkedését jelenti. Három típusa ismert: szóbeli (csúnya beszéd, fenyegetés), fizikai (testi bántalmazás), illetve pszichikai (zaklatás). (Két hete a Netkurkász rovatban már közöltünk e témával kapcsolatos írást, ugye, emlékeztek?) A szóbeli erőszak célpontjai általában az elkövetőnél gyengébb fizikumú tanulók, olyan magányos gyermekek, akiknek nem tudják magukat megvédeni. A fizikai erőszaknál az elkövető ugyancsak a nála gyengébbet válassza célpontjául. Ezt a féle erőszakot általában csoportosan és eldugott helyeken követik el. Talán a három közül a pszichikai erőszak a legrémisztőbb. Az elkövetők társukat hosszú időn át szóban nyíltan támadják. Szándékosan kellemetlenséget okoznak a célpontnak, például kiközösítik az osztályközösségből, baráti körből, más csoportból.

Az erőszakos cselekményeknek, sajnos, rettenetes következménye is lehet. Nem egyszer történt meg, hogy a zaklatott gyermekek az öngyilkosságot választották végső megoldásul. Épp ezért érdemes lenne többször is átgondolni azt, hogy szabad-e, értelmes-e kortársunk vagy akárki más életét keservessé tenni!

Az alábbi videóban Bars and Melody (Charlie 15 és Leondre 13) a gyermekkori, pontosabban iskolai erőszakról énekelnek, épp ezért választottam ezt a videót ehhez a cikkhez. Még a Britains’s Got Talent hideg lelkű sárkánya, Simon Cowell is elérzékenyült a dal hallatán. Nem hiába küldte őket a zsűri egyenesen az élő showba. Gratula, Bars and Melody!

Mi a véleményed?

Eredmények

Betöltés ... Betöltés ...

Kulcsszavak: remény, küzdés, élni akarás – Gettómilliomos

Szerdán kiderült, hogy csütörtökön nem lesz néptáncelőadás. Mi legyen a IX. A-val? – szólt az igazgatói kérdés. Filmnézés legyen! – jött a válasz. Mégpedig egy jó film megnézése!

GettomilliomosA közösségi oldalon este gyors közvéleménykutatás zajlott: egy ötös listán jelölhették be az osztály tagjai, hogy melyiket látták, illetve nem látták a feltüntetett filmek közül. Másnap (csütörtök) délelőtt végül a 2009-ben 8 Oscar-díjat elnyerő Gettómilliomost vetítettük le az első emeleti infoteremben. (Ahol a kilencedikeseken kívül több vendégnézőnk is volt, hiszen a XI. A osztály éppen „munkanélküli” tagjai is velünk voltak.)

Az elején, valószínűleg, sokaknak fura lehetett a film témája, képi világa, zenéje. Hiszen Danny Boyle (Trainspotting, A part, 28 nappal később, Napfény) sírósan vicces őszinteséggel mutatja be a Mumbai (India) egyik nyomornegyedében felnövő utcagyerekek életét, mindennapi keserves küzdelmét az életért, a nyomor meghosszabbításáért. Videóklippes sebességgel pörögnek a képek, nincs idő felállni, nincs idő megborzongani, hogy á, izé, ez olyan távoli téma, most inkább ne. Merthogy hamarosan kiderül, az alaptéma sem nem távoli, sem nem egzotikus: a boldogulásról és az álmok megvalósításáról szól, s ez mindig, mindenki számára alapkérdés. És innentől már nem volt zavaró az infoterem elégtelen sötétítése, a fali vetítőernyő elégtelen mérete, illetve a székek kényelmetlen keménysége – csöndben ültünk és izgultunk a főhösök életéért, szerelméért.

És a film vége után sem szaladt el senki! Majd’ háromnegyed órán keresztül beszélgettünk a látottakról, hallottakról, s főként arról, hogy mit üzen nekünk a Gettómilliomos. Íme, néhány (név nélkül kért) gyorsvélemény, amelyet írott formában is megosztottak a jelenlévők:

„Egy életet mutat be a film, amelyben a kulcsszavak a remény, a küzdés és az élni akarás.”

„A főhős nem úgy tanult, mint mi, normális iskolában, ő kijárta az élet iskoláját, és sikeres lett.”

„Azért tetszett, mert a fiú nem veszíti el a reményt, küzd az álmaiért, mindent megtesz gyerekkori szerelméért.”

„Tetszett a film, mert valószerű volt. Ami nem tetszett, hogy tartalmazott elég csúnya szavakat és nem értettem mindent a cselekményből.”

„Ez egy olyan példa, ami megtanít arra, hogy ne add fel az álmaidat és merj remélni.”

„Az álmok valóra válhatnak és nem kell hozzá sok pénz, se biztos háttér! Ez az, amiért a filmet otthon is megmutatom!”

A Gettómilliomost csütörtök délelőtt összesen 21 diák nézte meg. A begyűjtött kis szavazólapok alapján 15-nek nagyon tetszett a film, 6 szerint pedig elég jó volt. (A Nem tetszett… opcióra senki nem szavazott.) Arra a kérdésre, hogy ajánlanák-e másoknak is ezt a filmet, 20-an Igennel válaszoltak, egy diák pedig azt írta a cetlijére, hogy Talán. 🙂

(Az alábbi képek éppen a szavazólapok kitöltése közben készültek, ezért a nagy körmölés.) 

Kiosztották Oscar bácsit…

Oscar_2014A 86. Oscar díjátadót tudhatjuk magunk mögött (már egy hete), melynek eredménye elégedetlenséggel töltött el nem egy filmrajongót. IDE kattintva részletes beszámolót olvashattok az Oscar díjátadó eseményeiről.

A tavalyi vereség után, sokkal erősebb mezőnyben, idén sem sikerült nyernie Leonardo DiCapriónak. Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki elégedetlen emiatt. Mit kell még tennie ennek az embernek, hogy Oscart kapjon? Megérdemelte volna, ha nem is azért a filmért, amiben jelölték, de az eddigi teljesítményéért.

Együttérzésünket és biztatásunkat kifejezvén adózzunk az alábbi klippel DiCapriónak. A videót Szirmai Gergely videobloger, a zenei opuszt pedig Christian Büte nagyváradi egyetemista varázsolta össze. (És tényleg jópofa! Mármint a klipp. – Szerk. megj.)

A barátság az, amikor…

Feltette valaha valaki magának azt a kérdést, hogy mi is az a barátság?! Jelen van életünkben, de mégsem biztos, hogy pontosan meg tudjuk határozni, mit jelent igazából.

A pszichológia tanárnőtől azt a házi feladatot kaptuk, hogy minél több, különböző korosztályú embernek feltegyük a kérdést, számára mit jelent a barátság. (A megkérdezett személyek életkora 6-tól 91 évig terjed. Nevük az alábbi idézetekben egyértelműen nem jelenik meg.) Hasonló, illetve egymástól eltérő véleményekre is bukkantam. Lássuk csak!

„A barátság szeretetet és együtt játszást jelent.” (7 éves gyermek)

„A barátság az, amikor új dolgokat próbáltok ki, mint például a nutellás chipset.” (16 éves tanuló)

„Szép dolog, amihez idő kell, hogy kialakuljon… rövid idő alatt viszont nagyon könnyen megszakadhat.” (17 éves tanuló)

„A barátság kölcsönös segítségnyújtást és egymás támogatását jelenti.” (20 éves „naplopó”)

„Barátok már csak képileg vannak, mert mindenki irigy a másikra. Barátság pedig barátok nélkül nem létezik!” (46 éves apuka)

„A barátság jó, a barát a barátoknak vesz sört, például a barátaimat ingyen nyírom meg… amikor jó kedvem van.” (50 éves borbély)

„Sajnos, a barátság nem egy életen át tart, de míg két ember megérti, meghallgatja és támogatja egymást, addig megérte minden pillanatát!” (91 éves dédi)

A válaszokat elolvasva rájöttem, hogy nem korosztálytól, hanem személytől függenek. A több száz véleményből ezek voltak azok, amelyek igazán felkeltették a figyelmemet, ezért gondoltam úgy, hogy érdekes lenni megosztani másokkal is. Lejjebb az ismert Micimackó-dal hallható, látható, amely szerintem tökéletesen illik ahhoz a fogalomhoz, hogy BARÁTSÁG.

P.S. Kíváncsi vagyok mások véleményére is… mint például a tiétekre! Nektek mit jelent a barátság? Szabad hozzászólni! 😀