Mindenki szót fogad. Mindenki jó lesz. MINDENKI?… [Frissítve!]

mindenkiEgy éve a Saul fia című filmért, Nemes Jeles László és társai sokszorosan díjazott alkotásáért izgultunk, eredményesen. Február 27-én, hétfőn hajnalban újabb magyar Oscar-díjasnak örülhetünk. (De ha mégsem nyer, akkor sincs tragédia.) Deák Kristóf Mindenki című alkotását a legjobb kisfilm kategóriában jelölték és el is nyerte az Oscart! Néhány napja a YouTube-on is látható, kitűnő minőségben. 

Nem akarjuk lelőni a poén(oka)t. Csak arra kérünk, nézzétek meg, és ha van kedvetek/kedvük, szóljatok/szóljanak hozzá. Miről is szól valójában ez a nagyszerű kisfilm? Vajon mi a (szó szerint is!) csöndes üzenete, mire figyelmeztet mindenkit a Mindenki? Tetszett egyáltalán?

Mindeközben az egyetemisták…

4student-services

Mármint az elsőévesek, akik nemrég még a Csiky asztalait, székeit koptatták (öhm, időnként egész határozottan…), most viszont már új „iskolában”, új környezetben, netán új városban is vannak. Szóval hogy mi is van velük? Melyek az első élmények, benyomások? Hogyan élték meg az első egyetemi napot, hetet, heteket? (Vannak, akik az elmúlt hétfőn, október 3-án, s vannak, akik egy-két-három héttel korábban megkezdték már a tanulást.)  Folytatás

Színpadon a Szépek és szörnyek

KAMASZK_U17_sav

Február derekán új lehetőség nyílt a IX–XII. osztályosok számára, hiszen megalakult a KAMASZK U17 diákszínjátszó csoport. Kezdetben 45 diák érdeklődött, de a fellépésig 19-re csökkent a létszám. Balog József, a Magyarországi Alternatív Színházi Központ (MASZK) elnöke készített fel minket. Tőle sokat tanultunk a színészetről, de a jókedv sem maradt el a próbákról, melyeket kéthetente szerdán és csütörtökön tartottunk. Június 22-én a csikys diákok, másnap, 23-án pedig az érdeklődő felnőttek előtt léptünk fel a Szépek és szörnyek című előadással.  Folytatás

Évindító…

BUEK

Ködös hetek után derűs napfényre és tiszta kék égboltra ébredünk az újév csöndes reggelén. Még bennünk az ünneplés öröme, a finom ételek, italok íze, de… bennünk a tavalyi év megannyi döbbenete, megrázó pillanata is. Amikor közelivé vált a félelem, az oktalan pusztítás, öldöklés. Amikor egyenes adásban néztük az erőszak tombolását, és azt is, ahogy százezrek vándorolnak új otthon reményével, mert élni szeretnének, jobban élni szeretnének. De némán figyeltük a természet csöndes összeomlását is körülöttünk, szinte már fel sem kaptuk a fejünk az elképesztő adatok hallatán. Hallottátok, például, hogy most, a tél kellős közepén a szokásosnál 30-40 fokkal melegebb van az Északi-sark közelében?! És pusztító árvizek Észak-Angliában, és dühöngő tornádók Texasban, és, és… És mi jöhet még, a bizonytalanságon kívül? „Újat cselekszem, most készül” – hallja Pál, és utat lát a pusztaságban, folyóvizeket a kietlenségben. Nem, nem új iPhone-ra gondol, nem is új autópálya-szakaszra, hanem valami másra, többre. Rajta túlmutató bizonyosságra, soha véget nem érő születésre és újjászületésre. Jó irányban változásra a romlás helyett, életre a halál helyett. Élő reményre, évezredekkel ezelőtt, és most, 2016 első napján is.

Békés, boldog új évet mindenkinek!

Apró dolgok, színek, pillanatok…

2016

Új év, újévi jókívánságok. Az alábbiakban három weblapszerkesztő újévi jókívánságát közöljük. Ezekhez ti is hozzászólhattok, kiegészíthetitek őket.

Idén is beköszönt ez a csodás nap,
Csikysek buliznak az éj leple alatt.
De mikor elüti az óra az éjfélt,
A kisdiák felugrik, s kiáltja: B.Ú.É.K.!!!
Majd… óóó, már csak másfél hét… 🙁
Weblapszerkesztők még most sem nyugszanak,
Pár sorban köszöntik az Újévet, s csak azután buliznak.
(Back Annamária)

Nem szeretném, ha valaki rám aggatná a ’közhelyes’ jelzőt. Ki szeretné? Éppen ezért senkinek sem kívánok önmegvalósításokkal teli évet. Jó évet sem. Boldogat sem. S főként szerelmekkel telit nem, hiszen nem tudhatom, kinek mi hiányzik az életéből, s ha valami hiányzik is, azt nem ezektől a szavaktól fogja megkapni. De mégis mit kívánok? Apró dolgokat, hiszen a nagy ötletek és gondolatok jönnek maguktól is. A nagyok a kis dolgokból születnek. Színeket, pillanatokat, szavakat és zenéket. Nyári estét vattacukor éggel, őszi biciklisétákat, a hideg estéken pedig a legpuhább takaród. És nem, nem vagyok romantikus, de ezek a legklasszabb dolgok. Ezek azok a pillanatok, amelyek mindenki számára igaziak. (Bold Barbara)

Az újév itt van, unalom már nincs,
Légy mindig vidám, hisz ez a legnagyobb kincs.
Sokat beszélek én, de most megállok,
és sikerekben gazdag, boldog újévet kívánok!
(Kurunczi Enikő)

Békeidőben

Charlie-Hebdo-2015_sav

[Alig több mint két héttel ezelőtt, 2015. január 7-én két fegyveres behatolt a Charlie Hebdo nevű francia szatirikus lap szerkesztőségébe és tucatnyi embert (köztük két rendőrt) megölt, további két tucatnyit pedig megsebesített. A két napon át tartó üldözést és a rendőrségi akciókat gyakorlatilag élőben lehetett követni az interneten és a televíziós csatornákon. Azóta élénk, sőt szenvedélyes vita zajlik a sajtó- és véleménynyilvánítás szabadságáról, annak határairól. Az alábbiakban Páva Adorján, a kolozsvári Krónika című napilap szerkesztője, webszerkesztője, iskolánk egykori diákja Békeidőben című cikkét vesszük át, a szerző és a lap engedélyével. Ajánljuk mindenki figyelmébe. – Szerkesztő]

————————————————————————————————————

Pava_AdorjanMegdöbbentő, hogy a mi kis világunkban is hány meg hány megfontolandó vélemény és számtalan eszement komment látott napvilágot a franciaországi terrorcselekmények kapcsán, de ebből is látszik, hogy a véres események valóban megrázták a világot.

A drámai események rendszerint kíméletlen módon adják tudtunkra, hogy valami nincs rendben, vagy valaminek vége van. Ugyanakkor a szívszorító történések eleve magukban hordozzák a hogyan tovább, a megoldás, a túlélés felcsillanó lehetőségét is, hiszen a lesújtó hírek megemésztése, a magyarázatok, miértek keresése gondolkodásra, mérlegelésre, értékelésre, önvizsgálatra sarkallnak, ami végeredményben jóval előbbre vihet annál, mint ahol a tragédia előtt tartottunk.  Folytatás

Na, akkor most! Foci VB!

VB_gyoztesek_2014Avagy a hosszabbítás hosszabbításában nemigen lehet már szépíteni. 🙂

Véget ért a futball világbajnokság. Voltak nagy meglepetések bőven, és nagyokat is csalódhattunk. Én valahogy úgy voltam vele az elején, hogy megnéztem, kik játszanak, leültem a tévé elé és annak a csapatnak szurkoltam, amelyik éppen szimpatikusabb volt, pl. USA, Kolumbia, Brazília… ééés, hát igen, vállalom, Argentina. Aztán a döntőkre már megvoltak a kedvencek.

Nem mondom azt, hogy minden meccset láttam, mert ez nem lenne igaz. A brazil–német meccset például a 3. gól környékén már egyszerűen nem bírtam nézni, annyira siralmas volt, viszont jó kis videók és mémek születtek belőle. Aki akarja, ITT megnézheti a többi mérkőzés góljait is.

Voltak szép meccsek és bár én a döntőn az argentinoknak szurkoltam, azt kell mondanom, megérdemelték a németek a győzelmet. Szebben játszottak, kevésbé ütötték-vágták-rugdosták az ellenfelet a németek, mint az argentinok. Messi nagyon messzi lőtte azt a szabadrúgást. Ééés nem bírom ki, hogy meg ne említsem Schweinsteigert. Azt a mindenit! Az az ember mit kibírt! Véresre rúgdosták, meg püfölték az argentinok és ő mégis visszament a pályára játszani. Jó, nem igazán volt választása, lecserélni már nem lehetett, de akkor is hősiesen viselkedett, úgy érzem. Le a kalappal! Bővebben minderről ITT.

A döntő után kiosztottak néhány jól megérdemelt díjat: az Aranykesztyűt a német Neuernek, az Aranylabdát az argentin Messinek, a legjobb fiatal játékosnak járó díjat a francia középpályás Paul Pogbának, illetve a gólkirályi címet a kolumbiai James Rodrigueznek.

Szép volt, fiúk! Várom, mikor szurkolhatok a magyaroknak is! 🙂

Ja, és itt a győztes gól (azért kicsit szerencsés is volt):

Hiszen ki tökéletes?…

Pro_infirmisManapság minden a szépségről, a divatról és a tökéletességről szól, de itt egy meghökkentő tény: SENKI NEM TÖKÉLETES.

A Pro Infirmis nevű szervezet éppen arra a fogalomzavarra akarja felhívni a figyelmünket, amit a „tökéletesség” szó takar. Hiszen mindenki úgy gyönyörű, ahogy van! A szervezet felkeresett néhány embert, akik testi fogyatékkal születtek, róluk pedig próbababákat mintáztak, amiket Zürich egyik díszes bevásárló utcájának kirakataiban helyeztek ki. Tevékenységük mottója a következő lett: „Hiszen ki tökéletes? Gyere közelebb”.

Sokan ijesztőnek találták a „suta gyártó” által készített babákat és inkább elfordultak, mások viszont megpróbálták leutánozni, megérteni, milyen lehet azoknak az embereknek az élete, akik fogyatékkal élnek.

Saját véleményem: ők is pontosan UGYANOLYAN emberek, mint MÁSOK. Éppen annyira „tökéletesek” és értékesek, mint te vagy én, nincs semmi különbség.

Nézzétek meg a videót!…