Nyolcadikosok többé nem leszünk soha…

ballagas_nyolcadikos_2013-1 Június 14-én, két héttel a végzős középiskolások után elballagtak a nyolcadikos csikysek is. A VIII. A 17, illetve a VIII. B 18 diákja péntek reggel előbb az osztályfőnöki óra „megpróbáltatásaival” szembesült. Sok hasznos tanács, figyelmeztetés hangzott el ezeken, de mindennél fontosabb volt a búcsú meghatottsága. Ennek nyomait hordozták a könnybelábadt szemek (lásd: fotók!), amikor 9 óra után néhány perccel kiléptek osztályuk ajtaján a nyolcadikosok. Spier Tünde és Hevesi Éva osztályfőnökök vezetésével, a Ballag már a vén diákot énekelve vonultak a hátsó udvarra, ahol már vártak rájuk a szülők, nagyszülők, hozzátartozók, barátok.

A két osztály közösen elénekelte a Gaudeamus-t (Dubován Viktor gitárkíséretével), majd Kruzslitz Asztrid (IX. A), az ünnepség műsorvezetője üdvözölte a rendezvényen résztvevő Juhász Béla iskolaigazgatót, Bognár Levente alpolgármestert, Matekovits Mihályt, az RMPSZ Arad megyei szervezetének elnökét, Szőke Máriát, a Jelen Ház igazgatóját, Nagy Sándort, az iskola szülőbizottságának alelnökét, valamint Baracsi Leventét, az arad-belvárosi református egyházkerület lelkészét. 

Juhász Béla igazgató csak ideiglenesen búcsúzott a nyolcadikosoktól, hiszen ősszel – remény szerint – majdnem mindnyájan ugyanott, a Csikyben kezdik el középiskolai tanulmányaikat. Bognár Levente alpolgármester is annak a reményének adott hangot, hogy négy év múlva ugyanitt, a magyar középiskola végzőseiként állnak majd az akkori ballagásukon.

„Nem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan fog eltelni ez a nyolc év… Most bármit megadnánk azért, hogy még egyszer átélhessük az V–VIII. osztályos élményeinket, izgalmas szüneteket, emlékezetes órákat, osztálykirándulásokat. Másrészt viszont örülünk, de egyben izgulunk is, mivel életünk új, ismeretlen szakasza előtt állunk. A líceumi évek előtt, amelyek bizonyára új élményekkel várnak minket.” Ezek a gondolatok már a nyolcadikosok nevében búcsúzó Ilona Judittól származnak. Kiss Kálmán Búcsú az osztálytól című versét Birta Andrea szavalta el, majd a hetedik osztályosok nevében Hegyi Boglárka köszönt el egy évvel nagyobb társaitól. Ő Madách Imre verssorait – „E békés, boldog diákesztendő / elmúlt, vissza sose jő. / Mint egy álom, úgy suhant tova, / Diákok többé nem leszünk soha.” – idézte, némi aktualizálással: „E békés, boldog nyolc esztendő… Nyolcadikosok többé nem leszünk soha.” Osztálytársa, Back Annamária szintén egy Kiss Kálmán-verset mondott el, Csiszár Balázs pedig a Legyetek jók, ha tudtok című dalt énekelte és gitározta el. A két végzős osztály is dallal búcsúzott: az A-sok az Ilyenek voltunk (…„vadak és jók”, hát igen, tudjuk, hogy ilyenek voltatok…), a B-sek pedig az Egyszer véget ér (de véget ám, kétségkívül!…) című ismert számot énekelték el.

Az iskola zászlajára való szalagtűzés és a kulcsátadás ünnepélyes momentuma következett, majd kezdetét vette a díjkiosztás. Az évfolyamelső Ilona Judit (VIII. A) lett, és ugyanő érdemelte ki a Böszörményi-díjat is az irodalmi és helyesírási versenyeken való eredményes részvételért. A legjobb nyolcadikos matematikusnak járó Bolyai-különdíjat Gyűjtő Ervin (VIII. B) kapta. A VIII. A osztály legjobb tanulói a következők lettek: Ilona Judit (10-es átlag, I. díj); Adjudeanu Patrik (9,94, II. díj); Nagy Csilla Brigitta (9,88, III. díj). A VIII. osztály éltanulói pedig: Gyűjtő Ervin, Sipos Walter (10-es átlag, I. díj); Siska-Szabó Lehel (9,94, II. díj); Gál Tamara Edina (9,88, III. díj). Magyar, matematika, földrajz, angol, biológia, zene, rajz, testnevelés tantárgyakban is sok-sok különdíj talált gazdára.

„Ne aggódjatok…” – Máté evangéliumából vett idézettel biztatta a végzősöket Baracsi Levente református lelkipásztor, majd a Himnusz közös eléneklésével zárult az ünnepség.

A nyolcadikosok most egyet szusszannak, majd június 25–27. között román nyelv és irodalomból, magyar nyelv és irodalomból, illetve matematikából fognak írásbeli vizsgát tenni. Sikeres vizsgázást kívánunk nekik!