Időpont: 2013. április 4., délután 6 óra. Helyszín: az Aradi Ioan Slavici Állami Színház nagyterme.
Esemény: a Csiky Gergely Főgimnázium szalagavatója.
Résztvevők: a végzősök, a szervező tizenegyedik (és kisebb) osztályosok, pedagógusok, szülők, rokonok, hozzátartozók, egykori diákok, fotósok, operatőrök, újságírók. Sokan.
Fotók az eseményről (sok-sok, naná!): alább. Beszámoló: lentebb.
Előkészület az volt bőven (hű, de örültek neki a tanárok!…), de végül jól sikerült és nem is nyúlt túl hosszúra az előadás. Az idei végzősök nagykorúsítási ünnepsége a tanév szép és érdekes színfoltja lett.
A kollégium (kibővített) néptánccsoportja lépett fel először. Gál Kriszti kiáltott fel a hangosítóhoz, hogy „Verbunk!”, s erre felcsendült a Sztankó Károly által koreografált vajdaszentiványi verbunk zenéje, utána a csárdás, végül pedig a cigánycsárdás, amelyet már csak a csoport két végzős tagja, Péter Anikó és Gál Krisztián táncolt.
Juhász Béla igazgató és Bognár Levente, Arad alpolgármestere szólt a végzősökhöz, a felnőtté válással járó saját döntésekre, célokra, előnyökre s a felelősségre utalva. „A szalag figyelmeztető jel is: figyelmeztet a közelgő érettségire és azt is sugallja, hogy hozd meg saját döntéseidet, tűzd ki céljaidat és harcolj ezek eléréséért! Különben elveszel! Neked kell formálnod sorsodat, merj nagyokat álmodni, s ezeket a nagy álmokat vállald fel bátran és váltsad valóra őket!”(Részlet az igazgatói beszédből, amelyet IDE kattintva olvashatunk el.)
A végzős osztályok léptek ezután színpadra. A XII. A-sok egy általuk koreografált angol keringővel, a XII. B-sek osztályparódiával, a XII. D-sek egy vidám Diszkó evolúcióval, a XII. C-sek pedig egy meglehetősen kemény öniróniát (és sok pelust) tartalmazó humoros jelenettel lepték meg a nézőket. Gyulai Noémi és Murvai Dávid argentin tangót mutattak be, Mucsi Bettina pedig a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról egyik híres dalát (Arra születtem) énekelte el.
Az iskola társastánc-csoportja (Erdélyi Kinga testnevelés szakos tanárnő koreográfiájával) egy kétségkívül látványos latin táncegyveleget mutatott be, majd a XI. E osztály (és az osztálytársak testvérei) produkciója következett József Attila másképp címmel, Takács-Máthé Mónika betanításában. Tizenegyedikes lányok és fiúk moderntáncát tekinthettük meg ezután Maxim Andreia romántanárnő koreográfiájában, majd az iskola Erdei Emese által felkészített mazsorettcsoportja zárta a műsort.
Közben, a függőny mögött már felsorakoztak a végzős osztályok, hiszen következtek a szalagtűzés ünnepélyes percei. Először az osztályfőnökök – Péter András, Rogoz Marianna, Nagy Gizella, Szente Gabriella, Kiss László – kapták meg a jelképes szalagot, majd az osztályok jelenlévő tagjai vehették át a nagykorúság jelképét és egy-egy szál vörös rózsát.
„Úgy szerettem volna én is ott fent lenni…” – mondta később egy tavalyi végzős. De nem, ez a pillanat minden diák számára csak egyszer adatik meg. Látszott is az arcokon az elfogódottság, a hirtelen előtörő emlékek, s az ismeretlen jövőtől való félelem árnya.
Az ünnepséget a végzősök keringője zárta, Erdei Emese koreográfiájában. Aztán legördült a függöny, üres maradt a színpad. Diákként léptek be, s fiatal felnőttként hagyták el a színházat a végzős csikysek. Legtöbben (sajnos, nem mindnyájan) a Jelen Házban folytatták az estét, a hagyományos maturandus bálon, ahol Smeu Júliát (XII. A osztály) választották meg bálkirálynőnek, Nyári Jenőt (XII. D osztály) pedig bálkirálynak.
Dicséret a szalagavató szervezőinek, köszönet a támogatóknak, sok sikert a végzősöknek!
[Fotó: Ilona János, Bortoș Júlia]