Véget ért… Nehéz volt, sokak szerint még a tavalyinál is nehezebb. Nem kíméltek senkit a tételgyártók (nem szokásuk újabban) és a kánikula sem kímélt senkit. Minden idők eddigi legforróbb csikys érettségije volt ez, kétségtelenül.

Most csend van (tél és hó nélkül, lásd Vörösmarty, Előszó), csendes várakozás. Ki ilyen, ki olyan eredményt vár. Ha a kőkemény M2-es matematika feladatokra, vagy a szintén rázós kémia vagy biológia tételekre gondolunk, illetve a vizsgáról kijövő számos diák elkeseredett arcára, illetve a Kérdezősködőben adott válaszok sokféleségére (köszönjük mindazoknak, akik vették a fáradtságot és bejelölték a hozzájuk leginkább közelálló választ), akkor nem számíthatunk egetverően jó eredményekre. Reméljük, persze, hogy lesznek jó vizsgaátlagok, és hogy nem kell túl sok csikysnek rögtön újra elővenni a román/magyar/matek stb. füzetet, könyvet. S ha mégis, hát mégis…

Véget ért hát, legalábbis egyelőre, legalábbis a diákok egy része számára. Vasárnap délben kiderül, hogy kiknek igen, illetve kiknek nem. (Az eredmények kifüggesztésének pontos időpontja még nem ismert, de a legvalószínűbb a vasárnap délelőtti 11-12 óra.) De akiknek egy vagy több vizsgája most nem sikerült, esetleg a végső átlaguk nem érte el a minimális 6-ost, azok se essenek pánikba. Van őszi vizsgasorozat, amelyre már csak a kritikus tantárgyból/tantárgyakbók kell felkészülni és – a tavalyi évhez hasonlóan –, ott is el lehet majd érni normális eredményeket.

Hamarosan, immár az (óvások elbírálása előtti) eredmények ismeretében, visszatérünk azok értékelésére. Addig is… várakozunk.