Az V. A osztálykirándulása Révre

5a-osztalykirandulas_sav

Június 25–27. között három emlékezetes napot töltött az 5. A osztály Réven, az oszival, Pálfi Anettel, és Leib György tanító bácsival. 

Első nap korán reggel keltünk, és álmosan, fáradtan, az oszi nélkül indultunk el. Gyuri tanító bácsi mindig valami új dolgot mutatott az úton, mindig kedvünkben akart járni, és még azt is megoldotta, hogy a vonatban a lányok együtt üljenek. Amikor Sonkolyosra értunk, Pap Csaba tiszteletes úr várt minket. Hamar Révre értünk, a parókiához. Az első nap a hely felfedezésével telt. Megszerettük a parókia mögött, a Sebes-Körös partján levő „Bogárfalvát”, a közeli játszóteret, ahol órákat töltöttünk el. Felültünk a pörgőhintára, és addig pörögtünk, amíg rosszul nem lettünk. Az estét a focipályán töltöttük, majd szalonnát sütöttünk. Későig fent voltunk és sokat meséltünk.

Másnap reggel a révi Zichy-barlanghoz indultunk, ugyancsak az oszi nélkül, de tudtuk, ha majd visszaérünk, ő ott vár majd ránk a parókián. 3 km-t gyalogoltunk a vonatsíneken, de nem is tűnt olyan soknak, mert arra koncentráltunk, hogy ne lépjünk máshova, csak a sínek mellett lévő deszkákra. A cseppkőbarlanghoz szép tájakon vezetett az utunk. Meredek lépcsőkön másztunk felfelé és lefelé a barlangban. Tele volt a barlang gyönyörű cseppkövekkel, és megtudtuk, hogy ha hozzáér valaki akár egyetlen ujjal is, az ujjunkról odakerülő zsír 200 évre leállítja a cseppkő fejlődését. A hidacskát, amin át kellett volna menjünk az utolsó terembe, elárasztotta a víz, ezért mezítláb haladtunk tovább a 3 fokos vízben. Sárosan, vizesen értünk ki a barlagból, majd kis pihenő után, indultunk a vízeséshez. Mikor mindenkinek elege lett a mászásból és a pancsolásból, visszaindultunk a parókiára. Útközben felmásztunk a Tündérvár nevű barlanghoz, ahol a tiszteletes asszony és a tanító bácsi elmesélték, hogy itt volt réges-régen a vám, ahol csak úgy engedték át a kereskedőket, ha fizettek egy 8 éves gyerek súlyának megfelelő sódarabot.

Amikor visszaértünk a szállásunkhoz, beléptünk a kapun, és az oszi mosolyogva várt minket. A nap hátralevő részét bújócskázással, focizással, szalonna- és pillecukor-sütéssel töltöttük. Sokat szaladgáltunk, nevetgéltünk és énekeltünk a tábortűz körül.

Az osztálykirándulásunk harmadik napján a sonkolyosi Nagy Magyar-barlanghoz látogattunk el, ezóttal már az oszi kíséretében is. Miután átmentünk a Körös felett a függőhídon, egy tágas barlanghoz jutottunk, ahol könnyebben másztunk, mert sokkal kisebb volt a révi barlangnál és itt nem volt semmi a fejünk fölött, ami akadályozott volna. A függőhíd, a Körösben való pancsolás és kődobálás mindenkinek tetszett.

Úton hazafelé nagyon sokat meséltünk, játszottunk és nevettünk együtt, amire bőven volt időnk, mivel a vonatunk két órá késéssel ért Aradra a viharok miatt. 23 órakor az aradi állomásra értünk, ahol a szülők már nagyon vártak minket. Sajnos, csak ennyit tartott a mi kirándulásunk, de reméljük, hogy jövőre is elmegyünk!!

[Fotó: Leib György]

« A 2 »