2016. március 31. – ez az a dátum, amikor a Határtalanul! program keretén belül először látogattak az akkor még IX. A (most már XII. A) osztályhoz a Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium diákjai és tanárai. Azóta eltelt három év (az idei immár a negyedik pályázati év), felnőtt egy középiskolai generáció, de a kapcsolat megmaradt, sőt szépen fejlődött.
Az Arad–Gyula 4.0 aradi fejezetére idén április 14. és 17. között került sor. A diákok és tanárok közül is volt olyan, aki az elmúlt négy év minden eseményén jelen volt. Bár az egyre bonyolultabbá váló adminisztrációs munka eltántoríthatná a szervezőket, de ez a néhány közösen eltöltött nap nem a munkáról szól, hanem a jó beszélgetésekről, a találkozásról és az eredményesen eltöltött időről.
Április 15-én, hétfő délelőtt a városháza dísztermében jártak a gyulai diákok, majd gyönyörködhettek a frissen felújított Kultúrpalota impozáns épületében. A városi séta alatt a gyulai születésű Salacz Gyula emlékműve előtt hajtottak fejet, megtisztelve annak emlékét, aki 26 évig volt Arad polgármestere és akinek vezetése alatt a város látványos fejlődésen ment keresztül. Délben, amíg Fodor György magyartanár az érettségire készülő aradi diákoknak verselemzésről szóló összefoglaló órát tartott, a gyulaiak néhány matematikai trükkel ismerkedhettek meg. Délután Pécskán az 56-os emlékmű és Klebelsberg Kunó mellszobrának megkoszorúzása után kerékpárra pattanva letekert a csapat jó néhány kilométert. Meg is érdemelték a biciklizés után felszolgált zsíroskenyeret.
Kedden Csiky Gergely szülőházát kellett (szinte szó szerint) megkeresni Pankotán. Szomorú, hogy a neves drámaíró emléktábláját a ház falán egy oda nem illő reklám csúfítja el, szinte eltakarva azt. Ezután persze egyértelmű, hogy a világosi vár „bevétele” következett. Délután, az Arad központjában tett vonatozás után, a Víztornyban működő múzeum látogatása következett. És mivel a mozgásból sosem elég, jöhetett a foci- és kosármeccs a Csiky udvarán. Aki esetleg már túl fáradt volt ehhez, agytornaként Honfoglalót játszhatott.
Sokat köszönhetünk a magyarországi pályázati lehetőségeknek és persze Fodor György tanár úrnak, aki kitartó és áldozatos munkával éri el, hogy minden évben lehetőség legyen a találkozásra. Köszönet Bognár Levente alpolgármester úrnak a szervezésben való segítségért!
Ezek az alkalmak nem csak kirándulásról, városnézésről szólnak. Bizonyítja ezt az is, hogy még azok sem unatkoztak, akik immár negyedik alkalommal jöttek el. És ez nem csak annak köszönhető, hogy mindig sikerül valami újat becsempészni a programba. Idézem az egyik gyulai diákot: „Örülök, hogy eljöttem, én mindig nagyon jól érzem itt magam.” Én pedig örülök, hogy nem csak a két város, hanem a két iskola diákjai és tanárai között is között remek a kapcsolat.