Alig hagytuk magunk mögött a telet, s a téli sportokat. Amelyek közül az egyik legnépszerűbb a síelés. Méltán nevezhető ez természeti sportnak, mivel a lejtők és emelkedők havas tájai legalább olyan fontos szerepet játszanak az élményszerzésben, mint a gyorsaság és a siklás öröme. A síelés kedvezően hat az egész szervezetre, sőt a lélekre is. Igazi kikapcsolódást nyújt, élményt szerez, közelebb hoz a természethez, egyszóval a szellemi, lelki, testi felfrissülést, rekreációt szolgálja. E rövid bevezető után három résztvevő beszámolójával és néhány fotó segítségével szeretnénk ízelitőt adni az idei lengyelországi sítáborunkról, amelyen 15 csikys diák vett részt Erdei Emese testnevelő tanár kíséretében. 

Február 2-án, szombaton reggel indultunk Lengyelországba. Az út elég hosszú volt, háromszor is megálltunk, de sötétedésre megérkeztünk egy lengyel falucskába. Másnap a reggeli után indultunk is a pályákra. Rövid várakozás után mindenki megkapta a saját belépőjét, kiválasztotta a saját sítudásának megfelelő pályát, majd szétoszlott a csapat. Zakopanéba, a híres síközpontba is ellátogattunk. Meglátogattuk a híres cukorkagyárat, ahol előttünk készítettek édességeket. Kisvasúttal jutottunk fel Gubalowkára, a közismert csúcsra. Krakkói vagy auschwitzi kirándulás között is választhattunk. (Marossy Gyopárka, VI. B)

Az idei sitábor ötödik napján Krakkóba látogattunk. Autóbuszunk a Visztula partján állt meg. Először megnéztük a hattyúkat és a vadrucákat, amelyek a folyóban úszkáltak. Utána a Wawel-dombon álló székesegyházat is meglátogattuk, ahol a lengyel királyokat koronázták meg és temették el. körüljártuk a vár udvarait is, majd sétálni indultunk a város kis utcáira. Villamossal jutottunk el az egykori zsidó negyedbe, ahol a kis utcákban sok kis üzlet úgy néz ki most is, mint a második világháború előtti időszakban. (Cenădan Márk, IV. o.)

Kicsi koromban, első osztályosként kezdtem el a síelést, amikor először vettem részt a lengyelországi sítáborban. Már akkor nagyon megtetszett az a hely, és azóta minden egyes évben voltam. Idén tizedik alkalommal jutottam el oda, mivel már tizedikes vagyok. Minden évben nagyon várom már, hogy visszatérhessek, hiszen olyan számomra, mintha hazamennék. Nagyon tetszenek a pályák, az emberek és minden, amit a sítábor jelent. Ha jó a társaság, akkor az egy hét nagyon gyorsan eltelik, de tudom, hogy jövőre is biztosan újból megyek. Mindenkit bátorítok, hogy ha eddig még soha nem is síelt vagy snowbordozott, de ki szeretné próbálni, hogy milyen fantasztikus érzés űzni ezt a sportot, akkor jövőre ne hagyja ki ezt a tábort! (Rákóczi Rebeka, X. A)

[Fotó: Erdei Emese]