November 10., szombat reggel 8 óra van. A csikys diákok nagy része még az igazak álmát alussza. De 15-en néhány pedagógus társaságában türelmetlenül toporognak az iskola udvarán és várják a Túra-klub első közös kirándulását. Lehetnénk többen is, de valami „vírus” elrontotta a terveinket. 

A lelkesedés, az izgalom, főleg a kisdiákoké, akik először kirándulnak nagyobb társaikkal, belengi a kisbusz belsejét. Az út viszonylag hosszú, körülberül két órát tart. Úticélunk a Révi-szoros (Cheile Vadu Crișului), amely néhányunk számára már ismerős helyszín, de a mára tervezett útvonalat most először járjuk végig. Érdekesnek tűnik. A végcélunk közelébe érve magas csúcsok sejlenek fel a távolból, s az őszi színek látványa is lenyűgöz minket.

Egyórás gyaloglás után elérkezünk ahhoz a sziklához, amely a többi felé emelkedik. Ott a látvány már lélegzetelállító, keleten felsejlenek a szorost övező sziklák, a távolban pedig Sonkolyos első házai tűnnek fel. Nyugat felé a régi medencébe látunk, a Sebes-Körös és a Kolozsvár felé tartó vasútvonal kígyóként siklik végig a völgy mélyén.

Folytatjuk utunkat a sárga jelzés mentén és elérkezünk ahhoz a lejáróhoz, amely a Zichy-barlanghoz és a vízeséshez vezet. Délután 4 óra van és a napkorong lassan eltűnik a sziklák mögött. Szép utat tettünk meg a Királyerdő hegységben, sokat tanultunk hegyekről, szurdokokről, barlangokról, denevérekről. Legfőbbképp a csodálatos helyek emléke marad meg bennünk. Nehéz szívvel veszünk búcsút a Révi-szorostól, szívünkben azzal az elhatározással, hogy jövőre visszatérünk és folytatjuk utunkat új, ismeretlen útvonalak felé. Első hegyi túránk vége tért, de a decemberi hónap újabb kihívást ígér. Várunk titeket, hogy együtt meghódítsuk a Găina-hegyet.