Arad–Gyula 3.0 – a folytatás

gyula_3_sav

Több mint egy hónappal ezelőtt voltak néhány napot Aradon gyulai barátaink. (Beszámoló: itt.) Már akkor tervezgettük a csikys csapat viszontlátogatásának részleteit. Május 31-én délelőtt 10 órakor el is jött az ideje annak, hogy egy hangulatos, kalandokkal teli hosszú hétvégét elkezdjünk. 

40 aradi diák utazott Gyulára a Határtalanul pályázatnak köszönhetően. Mivel a pályázat aradi fordulójának lebonyolítását a XI. A osztály diákjai végezték, most elsősorban nekik jutott az a megtiszteltetés, hogy átruccanjanak a hangulatos kis városba. Gazdag program elé néztünk. Csütörtökön az interaktív látványosságokkal megtűzdelt Almásy-kastélyt látogattuk meg. Pénteken szántunk egy kis időt a tanulásra is: Adyról szóló magyarórán vehettünk részt. Azt nem tudom eldönteni, hogy azért volt érdekfeszítő, mert mi is ott voltunk, vagy mindig ilyenek ott a magyarórák. (Bár Fodor György tanár urat ismerve, nem hiszem, hogy az óráin sokat lehetne unatkozni.) Lássuk be: a két ország tanügyi rendszere merőben eltér egymástól. Rendben, inkább ne merüljünk bele a részletekbe.

Ha Gyula, akkor nem hagyhattuk ki a több mint 600 éves várat sem. Bár a várudvaron már folytak a nyári színházi évadra való előkészületek, nyugodtan megcsodálhattuk a téglavár Zsigmond-kori belső tereit, a korabeli egyedi folyosórendszerét. Ennek az erődítménynek a végvár-szerepét vette át 1700-ban az akkor megépült aradi vár.

A városnézés újdonsága a segway volt, az az elektromos kétkerekű „csodamasina”, amelyen megtettük az utat.

A szombati napra maradt a békéscsabai kirándulás (épp akkor indult útjára a Békéscsaba–Arad szupermaraton), és persze délután az elmaradhatatlan strandolás.

Nagyon szép hétvége volt. Belekóstolhattunk a magyarországi diákok életébe, a történelembe, és persze kaptunk egy nagy adag szeretetet és barátságot. Köszönet a pályázatvezetőnek, Fodor György tanár úrnak és a gyulai diákoknak, akik az érettségi időszak ellenére is szakítottak ránk időt.

« A 2 »