„Merj nemet mondani!” – ezzel a címmel zajlott a Csiky Gergely Főgimnáziumban az Iskola másként héten, március 27–28-án az a drogprevenciós program, amelynek keretében több középiskolai és gimnáziumi osztály vett részt interaktív csoportfoglalkozásokon. Viszont nemcsak a diákok, hanem mi, tanárok is éltünk a lehetőséggel, hogy két olyan szakembernek tehettünk fel kérdéseket, akik több mint 20 év tapasztalattal rendelkeznek a különféle addikciók és a felépülési munka területén. 

Kevés volt az a két óra, amit együtt töltöttünk, ahhoz, hogy minden kérdésre választ kapjunk, de így is sok hasznos információt és egy új szemléletet kaptunk a drogprobléma kezeléséhez.

Meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy ma már minden serdülőkorú fiatal valamilyen formában találkozik a kábítószerekkel. Beszélnek róla baráti körben, van olyan társuk, aki már kipróbálta, vagy saját maguk is közvetlenül „megismerkedtek” velük. Nagyon fontos, hogy mi, pedagógusok és szülők nyitottak legyünk, tájékozódjunk a szakirodalomban, ismereteket szerezzünk a kábítószerek fajtáiról és hatásairól, a függőség kialakulásának formáiról, illetve merjünk beszélgetést kezdeményezni a droghasználatról.

Elhangzott, hogy a drogprevenció nem csupán abból áll, hogy tudatosítjuk a diákokban, hogy milyen veszélyekkel jár a különböző anyagokkal való kísérletezés, illetve ismertetjük a szerhasználat rövid és hosszú távú következményeit, és megmondjuk nekik, hogy ezt ne tegyék. Erre is szükség van, de a tapasztalat azt bizonyítja, hogy ez így nem elég.

Az egyetlen dolog, amely bárkit is visszatarthat a kábítószerezéstől, egy olyan kapcsolat, amelyben szeretetet, elfogadást, figyelmet és tőrődést tapasztal.

Az egyre aggasztóbb hazai droghelyzet hátterében elsősorban az értékrendszer, a kapcsolatok hiánya, a családok szétesése, a konfliktusok kezelésének képtelensége áll. Ha ezekben segítséget tudunk nyújtani a fiataloknak, akkor lépéseket tettünk afelé, hogy megóvjuk őket a különbözö szerfüggőségek kialakulásától.

Tény, hogy a megelőzés terén a családnak van kiemelkedő szerepe, ám az iskola sem vonulhat ki ebből a szerepkörből. Mit tehet az iskola, mit tehetünk mi, pedagógusok?

Törekednünk kell közösséggé formálni a fiatalokat, egy olyan légkört teremteni, ahol a diákok jól érzik magukat, ahol teljesítményüktől függetlenül el- és befogadják egymást.

Fontosak az olyan tevékenységek, iskolai programok, ahol örömet, sikerélményt tapasztalhatnak meg és amelyekkel értelmesen töltik ki az idejüket. Nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a személyiségfejlesztő foglalkozásokra, melyek során nő az önértékelésük és önbizalmuk és olyan készségeket sajátíthatnak el, melyek a visszautasításhoz és társas élethez szükségesek. Viszont

a legfontosabb mindenképpen a befogadó családi környezet, a gyerek feltétlen elfogadása, elismerése és személyiségének szeretete.

A beszélgetés során az is elhangzott, hogy mennyire fontos törekedni személyes, bizalmi kapcsolatok kiépítésére a diákokkal, hiszen sok esetben éppen egy pedagógus lehet az, akinek el meri mondani egy diák a küzdelmeit, nehézségeit.

Nagyon köszönjük a Bonus Pastor Alapítvány két munkatársának, Bartha Évának és Horváth Máriának, hogy megosztották velünk tudásukat és tapasztalataikat, illetve a Magyarózdi Terápiás Otthon egyik lakójának, Zsoltnak, hogy elmondta szabadulása történetét. A Pro Schola Csiky Gergely Egyesületnek pedig köszönjük a szervezéshez nyújtott anyagi támogatást.

[Fotó: Ilona János]