„Kíváncsiság, lázadás… drogok”

kaloz_janos_drogprevencio_sav

A Pro Schola Csiky Gergely Egyesület meghívására Kalóz János György pszichológus, addiktológus érkezett iskolánkba szerdán, december 13-án, hogy a díszteremben két másfél órás előadáson (két különböző csoport előtt) beszéljen nekünk, tinédzsereknek a drogokról. 

Beszámolóját egy történettel kezdte. Meglátogatta őt egy személy a rendelőjében, és a segítségét kérte, hogy oldja meg neki a párkapcsolati problémáját. Pszichológusunk persze kiküldte őt… Jogosan! Nem az ő dolga, hogy megoldja más emberek problémáit, az ő dolga csupán a tanácsadás. Elvei szerint az, aki kifogásokat keres a tanácsokra, nem elég erős, és nem képes a szükséges lépést, lépéseket megtenni. Problémáinkra mindig a könnyebb utat választanánk megoldásnak. Tegyük fel, hogy fáj a fogunk. Mi az első lépés? Hát persze, hogy egy fájdalomcsillapító! Persze, nem múlik el a fájás… úgyhogy jöhet a második fájdalomcsillapító, aztán a harmadik és így tovább. Ahelyett, hogy rávennénk magunkat, hogy elballagjunk egy fogorvoshoz. Akármilyen baj van, ördögi körbe kerülünk, hacsak nem vagyunk talpraesettek. „A probléma itt nem a fájdalom, hanem a következmény.”

Kalóz János György addiktológus, azaz függőségben szenvedő emberekkel foglalkozik. Elgondolkodtató történeteket mesélt nekünk. Ismer olyan embereket, akik kipróbáltak már különböző drogokat és nem „ütötte ki” őket, viszont olyanok is útjába kerültek, akiknek nagymértékű hallucinációt váltott ki a drog. Hallhattunk a marihuánáról, az ecstasyról, és más drogokról, amelyek közül a heroin, úgymond, a legdurvább. Rászokni nem a drogra lehet, hanem a hatására. Az ember úgy van vele, hogy magát az élményt akarja újra, a boldogságot, amit a drog fogyasztása közben tapasztal meg.

Az előadó nem lebeszélni akart bennünket a drogokról. Ahogy fogalmazott, ha valaki függőséget akar magának, az magára vessen, ha pedig nem vonzzák az ilyen dolgok, az helyes. Megtudtuk tőle, hogy ő maga is fogyasztott már drogot. 23 évesen próbálta ki először, külföldön. Mert a fiatalok kíváncsiak és ő is az volt. Ugyebár, fiatalság bolondság, és hát miért ne legyen valaki nyitott az új dolgokra?! Aztán megtörtént vele, hogy hetekig távol volt az otthonától, vagy vonatozott valamerre és nem tudta, hogy hol van. Több balesetet is szenvedett, de szerencsésnek nevezhetjük, mert hát itt volt velünk. Édesanyja döntésére (aki őt kitette otthonról) ma is azt mondja, hogy hasznos volt, mivel a saját talpára tudott állni…

Végkövetkeztetése: tőlünk függ minden, a döntés csakis a mi kezünkben van. Ne hagyjuk magunkat befolyásolni rögtön, még akkor sem, ha a baráti körünkben folynak az ilyen dolgok. Nem más dönt helyettünk. Illik megjegyezni: nem a társaság a mi irányítónk!

[Fotó: Ilona János, Nagy Dorottya]

« 1 A 2 »

Vígjáték a drámairodalomban, és a Csiky-napon
Karácsonyváró műsorok a Csikyben