Nemrég az egyetemeken is „elballagtak” a végzősök. A Temesvári Nyugati Egyetem Művészet és Design Karán végzett ifjú művészek esetén ez egy nagyszabású gálát jelentett a Timco-csarnokban, amelynek megnyitójára július 14-én délelőtt került sor. Mintegy 160 fiatal művész állította ki, mutatta be az általa készített festményeket, grafikákat, szobrokat, fotókat, filmeket, restaurálási és konzerválási projekteket, reklámterveket, tipográfiai munkákat, kerámiákat, textíliákat, formatervezett tárgyakat és divatruhákat.
Szilágyi Dóra, iskolánk 2014-ben végzett diákja a Who Are You!? (Ki vagy te!?) című fotókollázsával jelentkezett a rangos eseményen. Dórával legutóbb tavaly tavasszal, az Időtlen (Atemporal) című kiállítás megnyitóján beszélgettünk tanulmányi élményeiről, benyomásairól, s arról, hogy miként is jutott el a Csiky Gergely Főgimnázium közgazdaság szakáról a Művészet és Design kar fotó-videó szakára. Most az azóta eltelt időszakról, a záró kiállításra való felkészülésről és további terveiről kérdeztük őt.
– Tavaly, másodéves korotokban még lehetőségetek volt spontán módon próbálkozni, saját művészi kifejezésformát, utat keresni. Ez pont az akkori kiállítás megnyitóján hangzott el. Mit hozott a harmadik, utolsó év?
– Elsősorban rengeteg élményt, és sok tanulást is, nyilván. Lévén az utolsó év, mindenki arra törekedett, hogy minden vizsga meglegyen, mindent időben elkészítsünk. Sajnos, a legfrissebb rendelkezések alapján az államvizsga-dolgozat témavezetőjének nem választhattuk akármelyik tanárunkat, és részben emiatt áprilisban visszautasították az addig készített projektemet, egy installációt. Ezen két hétig sírtam, utána pedig gyorsan kellett váltani, új koncepciót, új ötleteket kitalálni. Újra kellett terveznem mindent, s ez nagyon nehéz volt.
– Mennyire vagy elégedett a végül elkészített munkáddal?
– Elégedett vagyok vele, de nem teljes mértékben, hiszen nem ez volt az első ötletem, amit szerettem volna megvalósítani. De talán azt is elkészítem majd később, esetleg a mesterin.
– Azt nem tudom, hogy milyen lett volna az eredeti ötleted, de ez a mostani képkollázs, úgy érzem, teljesen illik a már tavaly körvonalazott stílusodba, művészi koncepciódba. Emberi arcokat, portrékat mutatsz be, a megismerésről és önmegismerésről szólnak a fényképeid. Talán annyi a különbség az akkori munkáidhoz képest, hogy míg azokon textúrával, festékkel, furcsa maszkokkal kísérleteztél, erős kontraszttal „rejtetted el” az arcokat és alakokat, a mostani fotókon már nincs külső elrejtés, hanem az arcok a részek többé-kevésbé összeillő darabjaiból, szemekből, fülekből, orrból, szájból állnak össze. A kollázsok címe: „Ki vagy te!?”
– Mindenki egyforma, valamennyire, de mégsem vagyunk egyformák. Nem mindenkinek ugyanaz a szép, nem mindenkinek ugyanaz a csúnya. A darabjaikra bontott, majd újra összerakott portrék az emberi személyiség töredezettségéről, akár a psziché sérüléseiről is szólhatnak.
– Egy kicsit önmagad kereséséről is szól ez? Tehát nem csak a „Ki vagy te?”, hanem a „Ki vagyok én?” kérdéséről?
– Igen. Én is, mint mindenki, keresem a saját útját, s nem lehetek biztos abban, hogy az az út helyes, amelyen éppen járok.
– A kiállítás megnyitóján elhangzottak szerint 160 végzős állította ki a diplomamunkáját. Ez elég nagy szám. Mennyire tudtatok egymásról az elmúlt évek alatt? Netán kellett-e figyelnetek arra, hogy a társak stílusa ne hasson túlságosan, hanem mindenki a saját egyéni módján tudjon fejlődni?
– Legalább látásból mindenkit ismertünk, de tény, hogy korábban a különböző szakok hallgatói egymástól függetlenül dolgoztak, s csak most, ezen a közös kiállításon volt alkalmunk egy helyen, egyszerre megmutatni a munkáinkat. Az egymásra való hatással kapcsolatban van egy érdekes tapasztalatom. Miután az eredeti projektemet visszautasították, véletlenül vettem észre, hogy az egyik társam az enyémhez hasonló ötletből kiindulva készítette el a diplomamunkáját és az államvizsga-dolgozatát. A kivitelezés teljesen más, de az ötlet és némileg az üzenet is hasonló. (Ez a mozaikdarabkákból összeálló portré is látható az alábbi galériában – szerk. megj.) Kicsit féltem, hogy az enyémhez hasonló eredmény születik, de végül örömmel láttam, hogy nem, az ő munkája és az enyém két teljesen más világ.
– Hétfőn, kedden sikeresen letetted az államvizsgát, és a korábbi vizsgákon is sikeresen túljutottál. Mik a további terveid?
– Úgy határoztam, hogy Aradon szeretném a mesteri kurzust elvégezni, s közben a pedagógia szak alapképzésén is részt vennék. Később akár a doktorátusra is gondolnék valamilyen designnal vagy fotóval kapcsolatos témakörben, de a tanítás is szóba jöhet, esetleg épp a Csikyben.
– Miért ne? Addig is őszintén gratulálunk a sikeres egyetemi tanulmányaidért és sok sikert majd a mesterin. Ha lehet, az ottani előmeneteledet is követni fogjuk.
Szerk. megj.: A Temesvári Nyugati Egyetem Művészet és Design Kara végzőseinek kiállítása július 25-ig még megtekinthető a Timco-csarnokban (Temesvár, Circumvalaţiunii utca 8–12).