Csikys író-deák

iro_deak_sav

Idén április 7-én került sor (immár huszadik alkalommal) az Író-Deák országos vers- és novellaíró pályázat döntőjére, Hódmezővásárhelyen. A négytagú zsűri összesen közel százötven pályázat közül választotta ki a legjobb húsz pályaművet, s a döntőbe a Csiky Gergely Főgimnázium egyik diákja, Köteles Nikolett (X. A) is bejutott. 

Miután kísérő tanárommal, Puskel Emesével megérkeztünk a Szent István Általános Iskolába, nagyon szívélyes fogadtatásban volt részünk. A finom ebéd elfogyasztása után a zsűri egyik tagjával, Simon Ferenccel beszélgettünk, közösen kivesézve, hogy mitől jó egy jó novella vagy vers, megvitatva, hogy ki, miért és milyen célokkal ragad tollat, de szó esett a két leggyakoribb hibáról, a túlírásról és a közhelyekről is. Az ünnepélyes megnyitó során a kisiskolás diákok gyönyörű hangján csendült fel az Örökségünk című dal, majd a zsűritagok s az igazgatónő rövid bemutatkozása után kezdetét vette a versek és novellák felolvasása. Először a 10–14 évesek korcsoportjának versenyzői mutatták be alkotásaikat, majd a 14–18 évesek következtek. Jómagam legutoljára kerültem sorra, így addigra már eléggé buzgott bennem az izgalom, de ahogy kiálltam, s olvasni kezdtem a verseimet, ez azonnal elmúlt.

Hosszabb szendvics- (sütemény-, tea- és kávé)szünet után egy megmérettetés következett: a versenyzőknek fél órájuk volt arra, hogy egy ismert szerző ismert művének néhány sorát folytassák. A fél óra elteltével hosszú, véget nem érőnek tűnő várakozás következett. Miután a zsűrinek végre sikerült döntenie, elkezdődött a díjátadó, melyen szinte tapintani lehetett a feszültséget. A 10–14 évesek díjait adták át először, majd végre az a kategória következett, melyben én is versenyeztem, azaz a 14–18 évesek versei. Nagyon meglepődtem s örültem, mikor kiderült, hogy III. helyezett lettem. Ezután már csak a búcsúzkodás volt hátra, majd hazaindultunk tapasztalatokkal, tanácsokkal, egy új élménnyel – s nem utolsó sorban egy díjjal gazdagabban.

[Fotó: Puskel Emese]