Az előkészítő osztály óta vártuk a pillanatot, hogy megtörténjen a varázslat, életre keljen Medvecukor. Csakhogy előbb el kellett sajátítanunk néhány technikát, például a sablon mentén rajzolást, a nyírást, ragasztást, s nem utolsó sorban a varrótűvel és cérnával való munkálkodást. Mostanra viszont a fiúk, lányok egyaránt megtanulták mindezeket, és belevághattunk… Igen, most, az Iskola másként hetében. És él, és mozog, mozgatható a keze-lába! És ezt mindenki saját maga készítette el saját magának. 

És ez még mind semmi! Mert már tudunk mi, fiúk, fonalfűrésszel is nyírni sablon után megrajzolt formákat. Mostanság már a szalvétatartó készül, amit anyák napjára adunk majd az Édesanyáknak. Igaz, nők napjára is készítettünk már szívet, előtte pedig képkeretet és kézitükröt. A lányok pedig, bár némelyikük fűrésszel is dolgozna, hímeznek. Megtanultak néhány öltésmintát, mostanra pedig már keresztszemes mintákkal foglalatoskodnak. A nők napjára keresztszemes szívecskét készítettek, anyák napjára pedig könyvjelzőt terveznek varrni.

És, bár mindegyikünk nagyon ügyes, a legkiemelkedőbb teljesítményt Varga Levente nyújtja. Szinte hetente meglep bennünket szebbnél szebb alkotásaival, amiket önszorgalomból készít. A szalvétatartót, például, nem egész egy óra alatt készítette el a szemünk láttára. Csak így tovább!

A III. B osztály gondolatait tolmácsolta,
a Tanító néni

[Fotó: Ilona János]