A legszebb hegy az, amit épp megmásztál…

kirandulas_retyezat_sav

November 11-én, pénteken reggel hétvégi kirándulásra indult 30 csikys elemista diák a Kis-Retyezátba, vagy más néven a Piule-Iorgovanuba, mely a Retyezát hegység délnyugati szeglete. Gyors búcsú után elindult az autóbusz. Hamarosan a Piski–Hátszeg–Petrozsény útvonalon haladtunk, követve a hegylábakat. Várhelyen (Sarmizegetusa) álltunk meg enni, nyújtózkodni, mozogni. Délre értünk a táborba. 

A nap hétágra sütött lenn a völgyben, ahol mi voltunk, de hamar észrevettük, hogy Iorgovanu csúcsát hó borítja. Körülnéztünk, majd első túránkra indultunk. A kanyargós úton, mely a Buta-patak mentén vezet, az őszi erdő színeiben gyönyörködtünk, a Kis-Retyezát gerincét figyeltük, melyet gyönyörű, gömbölyded fehér mészkősziklák ékesítenek, köveket és fenyőtobozokat gyűjtöttünk. Félóra múlva egy keskeny karsztvölgyet értünk el, melynek mélyén patak csobogott… és következett az izgalom, a kötélpályán való átkelés a patak fölött. Mindenki bátor volt, senki sem maradt ki ebből az élményből. Visszafelé a naplementét is megcsodáltuk, majd sötétedésre a táborba értünk, és vacsora után még egy jót táncoltunk is.

Szombat reggel esőre ébredtünk. Nehéz, sötét felhők borították a csúcsokat. Egész nap zuhogott, de mi nem unatkoztunk, a turistaház társalgójában csapatépítő játékokat játszottunk. Este karaokéztünk, majd pedig… tíz óra fele óriási pelyhekben elkezdett hullni a hó. Mindenki kirohant az udvarba és több mint egy óráig élveztük a „hózivatart”. Millió pehely táncolt az éjszakában, varázslatos látvány volt. Talán így akart a természet a sok eső után megjutalmazni. Abban a reményben hajtottuk le fejünket nyugovóra, hogy reggelre annyi hó gyűlik majd össze, hogy lehessen hócsatázni, és…

Vasárnap reggelre valóban bőven volt hó, hógolyózásra, hóember-építésre és csúszkálásra is. Egy hosszabb túrára is elmentünk a Buta szurdok mentén. Nem tudtunk betelni a „novemberi tél” szépségeivel, olyan mesebeli volt a táj, minden hófehéren csillogott. Búcsúzóul még egy nagyot hemperegtünk a hóban, érzékeny búcsút vettünk a táborvezetőktől, és elindultunk hazafelé.