Egy napsütéses pénteken (október 14-én) mi, a 11. C tanulói biciklitúrán vettünk részt új oszinkkal, Rudolf Ágnessel, akit immár jobban megismertünk.
Amint azt előre megbeszéltük, a kisperegiek hazamentek csütörtökön, és másnap egyenesen Pécskára jöttek. Egy kis késéssel ugyan, de az osztály többi része is megérkezett az oszival együtt a pécskai bivalyfarmra. Ott meghallgattunk egy rövid beszámolót a farmról, és kicsit szétnéztünk: bivalyokat ugyan nem láttunk, mert már kihajtották őket a legelőre, de azért néhány kis kecskét és egy szamarat megsimogattunk (biztos nagyon örültek neki!), és le is fényképeztük őket. Ezután energiát gyűjtöttünk finom pécskai kenyeret fogyasztva a reggelinkhez, kiválasztottuk a bicikliket, és útnak indultunk. Elbicikliztünk Bezdinig, de a kolostorba nem mentünk be, inkább tovább tekertünk a napsütésben, és gyönyörködtünk az őszi táj látványában. Visszafele a hídnál tettünk egy kis kitérőt, és lementünk a Maros partjára.
A bivalyfarmon leadtuk a bicikliket és átsétáltunk a futballpályára. Ott a fiúk többsége elkezdett focizni, a lányok pedig inkább pihentek vagy sétáltak. Mindeközben megtudtuk, hogy a mi oszink nagyon szeret fényképezni, és mindent megörökít (ahogy azt a lenti galériában is láthatjuk). Miután megpihentünk, elmentünk egyet pizzázni is. Mint kiderült, nem csupán a pécskai kenyér, de a pécskai pizza is nagyon finom, csak lassan készül el, ugyanis mire mindenki megkapta és elfogyasztotta a pizzát, már meg is érkezett a mikrobusz, és indulnunk kellett haza.
A kiránduláson, bár kissé fárasztó volt, mindenki jól érezte magát, sokat nevettünk és beszélgettünk… meg persze bicikliztünk. Az oszi már meg is ígérte nekünk, hogy tavasszal ismét elhoz minket, de akkor egy hosszabb biciklitúrát vállalunk be. Reméljük, úgy lesz, hiszen az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó.
[Fotó: Antalfy Norbert, Rudolf Ágnes]