A Csiky Gergely Főgimnázium és elődintézményei számos kiváló sportolóval büszkélkedhetett az elmúlt években, évtizedekben. Néhány nappal ezelőtt, a Kolozsváron megrendezett második Erdélyi Magyar Középiskolás Sportolimpián is részt vettünk – eredményesen! Katona Tihamért (XII. A), az aranyérmes férfi röplabda-csapat kapitányát, az úszásban egyéniben és vegyes gyorsváltóban is bronzérmes Kocsis Hedviget (XII. A), illetve Erdei Emese testnevelés tanárnőt, a csapat kísérőjét kérdeztük a sportolimpián szerzett élményekről, tapasztalatokról. [Picinyke időn belül fotókkal és videókkal is jelentkezünk a sportolimpia eseményeiről, tehát legyetek résen!] 

[Fotó: Ilona János]

– Először is gratulálok az olimpiai bajnoki címhez, s rajtatok keresztül a röplabda-, és az úszócsapat valamennyi tagjának. Milyen érzés bajnoknak lenni?
Katona Tihamér: – Kiváló érzés az első helyet megszerezni az iskolának és Aradnak. A csapattársaimon is látszott, hogy mennyire örülnek annak, hogy együtt egy ilyen nagy eredményt sikerült összehoznunk.
Kocsis Hedvig: – Én korábban hét éven keresztül versenyszerűen úsztam, s elég nagy sikereket értem el, de egyéb okok miatt abba kellett hagynom. Most adott volt a lehetőség, hogy megmutassam, mire vagyok képes egyéniben és a vegyes váltó egyik tagjaként. Nagyon nagy örömet okozott, mivel már régóta nem versenyeztem és jó volt újra átélni azt, hogy a dobogón állhatok.

– Hogyan készültetek a versenyre?
K. T.: – A szükségesnél kevesebb edzésünk volt, de megbirkóztunk vele, s ahogy bírtunk, felkészültünk mentálisan és fizikailag is. Csiszár Balázs (XI. A) és én az aradi CS PRO Volei csapatának leigazolt játékosai vagyunk, így naponta vannak edzéseink.
K. H.: – Elég későn tudtam meg, hogy részt vehetek a versenyen, ezért csak egyszer tudtam komolyabban edzeni, de úgy éreztem, hogy már azzal is a startkőre állhatok. Kovács Kriszta (XI. A) az Aradi Sportlíceum csapatával napi szinten edz, Zabojszky Dáviddal (XI. A) régen együtt úsztunk, Kecskés Márk (XI. C) pedig régen vízipólózott, tehát egy jól felépített csapattal indultunk.

– Hogyan fogadtak titeket az „olimpiai faluban”? Milyenek voltak a körülmények, milyen volt a hangulat?
K. T.: – A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Testnevelés és Sport Karának kollégiumában szállásoltak el, nagyon jó körülmények között.
K. H.: – A szállással, a körülményekkel és a hangulattal kapcsolatban minden rendben volt, minden nagyon tetszett.

– Úgy tudjuk, gondok merültek fel a röplabda-csapat leigazolt tagjainak számával kapcsolatban. Mit lehet erről tudni?
K. T.: – Igen, így volt. A szabályzat szerint csapatonként két leigazolt játékos vehetett részt a versenyen. Nálunk Csiszár Balázson és rajtam kívül Sipos Walter és Csomós Roland (XII. A) is valóban leigazolt játékosok voltak anno a Pro Volei csapatánál, de Walter tavaly óta, Roland pedig már 4 éve nem játszik ott. Az egyik ellenfél csapat edzője úgy tudta, hogy ők még mindig le vannak igazolva, pedig a röplabdában a szerződéseink mindig csak szezonokra szólnak (ősztől tavaszig). Walter már nem újította meg a szerződését erre az évre, tehát nem számít leigazolt játékosnak. Ezt be is bizonyítottuk, így a félreértés tisztázódott.

– Milyen érzés úgy hazatérni egy nagy versenyről, hogy minden úgy sikerül, ahogy előtte megálmodtátok?
K. T.: – Felejthetetlen. Az olimpiát megnyerni minden sportoló álma. Óriási örömmel tölt el minket az első hely, amire vágytunk is. Az elejétől fogva azt akartuk és úgy is álltunk neki a játéknak, hogy igenis, hazahozzuk az aranyérmet! Sikerült!
K. H.: – Én nem is álmodtam arról, hogy akár dobogós is lehetek, mivel már öt éve nem úsztam. Nagyon örülök az egyéniben és a váltóban is elért harmadik helynek!

– Mi volt a sportolimpiával kapcsolatos előzetes elvárás, és abból mi valósult meg?
Erdei Emese: – Az alapvető elvárás a röplabdásoknál az volt, hogy az első háromba bekerüljünk, mert tudtam, hogy erős, jó csapata van a Csikynek. Titokban abban is reménykedtem, hogy talán meg is nyerjük. Nos, ez sikerült! Nagyon büszke vagyok rájuk, és az úszókra is, akiket az utolsó pillanatban kaptam össze. Ők is nagyon jól teljesítettek.

– Tervezi-e, hogy jövőre más sportágakban is versenyzünk majd a Sportolimpián?
E. E.: – Igen, természetesen. A szervezők meg is kértek, hogy ha lehet, több csapattal induljon Arad megye is. Mivel mi vagyunk az egyetlen magyar középiskola a megyében, így rajtunk áll minden. A szabályok szerint mindig egy évvel későbbi időszakot játszunk, így jövőre még az idei végzősök is gond nélkül részt vehetnek az olimpián, amire számítok is. A kosárlabda csapattal idén a megyei sportolimpián is szeretnénk résztvenni, s ott kiderül, hogy lehet-e majd rájuk is számítani a jövő őszi sportolimpián. Futballban, s talán néhány atlétikai számban is kipróbálhatjuk magunkat.

– Mi a véleménye a szervezésről, a verseny lebonyolításáról és a kolozsvári sportolimpia színvonaláról?
E. E.: – Őszintén, kicsit féltem attól, hogy milyen lesz a szállás, az étkezés, de nagyon jó volt minden. Luxus szintű volt a szállás, az étkezés is első osztályú volt és a versenyt is nagyon jól megszervezték. Pozitív élményekkel tértünk haza!