Április 20–27 közt iskolánk 22 diákja Hadnagy Éva igazgató, Rogoz Marianna és Siska-Szabó Hajnalka tanárnők, valamint Kori Edina titkárnő kíséretében a Lengyel–Magyar Baráti Társaság fennállásának 35. évfordulóján a lengyelországi Łódźban szervezett rendezvénysorozaton vett részt. (A lengyelországi úton készített sok jó fotó miatt az auschwitzi felvételeket külön galériában nézhetjük meg a bejegyzés végén. Ugyanott egy Auschwitzról készített kisfilmet is megtekinthetünk.)
[Fotó: Csomós Roland]
Az út hosszúsága miatt első nap Krakkóban szálltunk meg. Auschwitzba és Birkenauba is ellátogattunk. Idegenvezetőnk által ott sok elgondolkodtató, olykor rémisztő dolgot hallottunk, láttunk: a rekonstruált krematóriumokat, deszkaágyakat az egykori barakkokban, vagy éppen az egykori büntető blokkot, ahol egy-másfél négyzetméteres sötét, levegőtlen kamrákba zsúfolva éheztették a büntetésben lévő foglyokat, sokszor arra kényszerítve őket, hogy állva töltsék az éjszakát, másnap pedig újra nehéz munkára hajtották őket.
Ezután Łódźba, Lengyelország második legnagyobb városába, azon belül pedig testvériskolánkhoz, a 13. számú Bem József Gimnáziumba érkeztünk, majd a fogadó családoknál szállásoltak el minket. Pénteken volt az évfordulónak az ünnepélyes része, melyen dr. Gyurcsik Iván, Magyarország varsói nagykövete is tiszteletét tette. Az ottani diákok előadással készültek, majd mi következtünk, népdalokat, verset és néptáncokat adtunk elő, végül közösen megkoszorúztuk Bem József domborművét.
Másnap Toruńba látogattunk, amelynek Óvárosában alaposan körbevezettek minket. Mikołaj Kopernik (Nikolausz Kopernikusz) lengyel csillagász szobrát is láttuk, aki a heliocentrikus világképet kidolgozta (a Föld és a többi bolygó a Nap körül, a Hold pedig a Föld körül kering).
Vasárnap mindenkinek a vendégfogadó családok szerveztek programot, hétfőn pedig városnézés volt a terítéken. Łódź nevezetes épületeit, templomait tekintettük meg, de a 4,5 km hosszú Piotrkowska sétálóutcát sem hagytuk ki.
Kedd reggel búcsút vettünk a befogadó családoktól. Hazafelé jövet a Wieliczkai sóbánya egy kis részét is megtekintettük. Azért csak egy kis részét, mert a bánya egész Wieliczka város alatt elterül. Fantasztikus élmény volt 135 méter mélyre ereszkedni, ahol a föld alatt sóval vannak „kikövezve” a termek és minden más is sóból van. Az éjjelt ezúttal is Krakkóban töltöttük, majd egy korai kelés és hosszú autóbuszozás után szerda este hazaérkeztünk.
Köszönjük a kísérőinknek, hogy lehetőséget kaptunk erre az útra, a szerető családoknak az ellátást, végül, de nem utolsó sorban Szilágyi László tolmácsnak és idegenvezetőnek a sok információt, amivel gazdagodtunk. Nagyon jól éreztük magunkat, sőt egy kicsit még lengyelül is tanulgattunk. 🙂
[Fotók Auschwitzról: Bacsilla Sándor]
„Azok, akik nem emlékeznek a múltra, arra kárhoztatnak, hogy megismételjék azt.” George Santayana spanyol filozófus, író, költő leghíresebb aforizmája lengyelül és angolul is olvasható az auschwitzi koncentrációs táborban elhelyezett plaketten.
Csomós Roland kisfilmjének is ez a címe.