Szilágyi Dóra a Csiky Gergely Főgimnázium diákjaként a 2013-as (első) bánsági kisfilmfesztiválon csoport kategóriában (Bella-Pscherhoffer Rékával és Pálffy Norberttel) az első helyen végzett. Szintén 2013-ban, Az én Aradom című fotó- és videópályázaton fotó kategóriában I. díjas lett a Park című alkotásával. Fényképezni annyit jelent… című weblapos bejegyzésében 2014 márciusában fogalmazta meg, hogy többnyire fekete-fehér képeket szeret készíteni, mivel azokon az emberek kevésbé képesek az érzéseiket elrejteni. Park és Villamosok című fényképei ma is láthatók az iskola két épületrészét összekötő „hídon”. 

2014-ben érettségizett közgazdaság szakon, jelenleg másodéves egyetemi hallgató a Temesvári Nyugati Egyetem Művészet és Design karán, fotó-videó szakon. Temesváron, a Művészetek Házában április 28-án, csütörtökön nyílt meg az Időtlen (Atemporal) című fotó- és videókiállítás, amelyen 14 évfolyamtársával együtt Dóra is bemutatta néhány munkáját. A megnyitó után beszélgettünk vele.

« ‹ A 2 › »

– Először arra kérlek, hogy mutasd be röviden a kiállított munkáidat.
– Ezt a képet egy házi feladat kapcsán kezdtem el. A téma a „high key”, tehát a fehér a fehér alapon típusú világítási technika volt. Több variációban is megpróbáltam a képen látható textúrát előhozni, s az eredményt végül különlegesebbnek tartottam, semhogy egy egyszerű háziként mutassam be. Erre a kiállításra tartogattam.

Ezzel a portréval a szemekből áradó lelki tisztaságot akartam sugallni. A homlok befestése és a sötét háttér a „low key” technika becsempészése, de anélkül, hogy az túlságosan hangsúlyos volna. A fotó készítése közben beszélgettem a modellel, s igyekeztem úgy irányítani a témát, hogy olyan arckifejezése legyen, amit én szeretnék látni. A kellő pillanatban pedig lenyomtam a gombot.

Itt mind a négy képen ugyanaz a modell látható. A világ előli elrejtőzködést, különböző maszkok, álarcok viselését igyekeztem ábrázolni velük. Eredetileg az egyetlen színes portrét is ezek közé terveztem kiállítani, de a tanár úr (dr. Toma Claudiu, a kiállítás szervezője) másként gondolta és máshová is helyeztette azt a fotót.

Igen, ez az egyedüli színes fotóm itt, a kiállításon. A fekete-fehér képekhez képest itt nagyon uralkodnak a színek, mégpedig a piros kontrasztja a kiegészítő színével, a zölddel. Ez az egyedüli fotó, amelynél alaposan beavatkoztam photoshoppal is. Nem szeretek színesben fényképezni, de hát ez is egy házi feladat volt.

– Abban semmi különös nincs, hogy valakinek megtetszik a fényképezés és hobbiként foglalkozik vele. Az viszont már elég meredek húzás, hogy a középiskolai közgazdaság szak elvégzése után az egyetemen fotó-videó szakra jelentkezik. Téged mi vagy ki befolyásolt ebben a döntésben?
– A barátom vezetett rá, aki régi fényképezőgépeket gyűjt. Kipróbáltuk őket, s rájöttem, hogy én élvezem ezt, felszabadulok, amikor fényképezek. Aztán a 18. születésnapomra megkaptam az első fényképezőgépemet, egy Nikon D5100-ast, amelyet azóta is használok, a kiállított képeket is azzal készítettem. Közvetlenül az érettségi előtt döntöttem csak el, hogy fotó-videó szakra felvételizek majd, s azért Temesvárra, mert Kolozsvárhoz képest jóval közelebb van az otthonomhoz, Aradhoz.

– Az egyetemen román nyelven tanulsz. Voltak-e, vannak-e nehézségeid emiatt?
– Eleinte nagyon nehéz volt. Az első komoly vizsgámon meg is buktam, mert egyszerűen nem értettem, amit magyaráztak nekem. Akkor magyar nyelvű szakkönyveket vásároltam, és azokból értettem meg és fordítottam le a szakkifejezéseket. Második próbálkozásra pedig simán átmentem a vizsgán.

– Elhangzott a megnyitón, hogy ez az az alkalom, amikor másodévesként még szabadon lehet játszani az ötletekkel. Egy év múlva viszont végezni fogsz. Mit tervezel azutánra?
– Mesteri képzésre szeretnék beiratkozni itt, Temesváron, vagy ha lehetőség lesz rá, akkor külföldön. Hogy mi lesz azután, azt most még nem tudom.

– Milyen benyomásaid vannak ezzel a kiállítással kapcsolatban?
– Szerintem nagyon jó helyre kerültek a képeim. És nagyon jó érzés látni, hogy nézik őket, beszélnek róluk, fényképezik őket. Minden művésznek ez lehet a legfőbb vágya.

[Az Időtlen (Atemporal) című kiállítás május 13-ig látogatható a temesvári Művészetek Házának alagsori galériájában, az Ep. Augustin Pacha (Pacha Ágoston püspök) utca 8 szám alatt.]