A fűzfaparipákról. Avagy hogyan kerülhetünk a műalkotás terébe és idejébe

Mikes_2016_BerszanIstvan_eloadas_sav„Egy híres képkutató, művészetkutató szakember 1963-ban a képeket fűzfaparipákhoz hasonlította, amely akár lehet egy egyszerű bot is, amire az ember rápattan, lovagolgat rajta. Lehet lófejjel díszítve is, de akár egy sima rúd is, igazából minden meglovagolható tárgy lehet a ló helyettesítője. A gyerekek önfeledten vágtatnak a fűzfaparipán, s ezek a gyerekek fognak nekünk ma segíteni abban, hogy belekerülhessünk egy műalkotás terébe és idejébe.” 

A fenti szavakkal nyitotta meg előadását Dr. Berszán István egyetemi docens április 18-án, délután az iskola dísztermében, aki a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny országos szakaszán résztvevő diákokkal mélyült el egy már-már filozofikus kérdésben, mégpedig: belekerülhetünk-e egy műalkotás terébe és idejébe?

Az előadó arról beszélt, hogy a képeknek van egy külön világuk, ami más, mint a miénk. Ha egy képet kifüggesztünk egy teremben, annak a képnek a világa nem abban a térben van, ahol a nézők azt megtekintik. Ez idáig még érthető is. Ha elég közel megyünk a festményhez, az bevonja a nézőt egy olyan fiktív világba, amely az előbb említett tágas tér. A kép és a nézője között nyitott dimenzióban impulzív gesztusok érik a megfigyelőt, aki kénytelen válaszolni, belemenni a játékba, ha szeretne részese lenni a képnek. Egy irodalmi mű esetében fontos, hogy jól figyeljünk a narrátorra, hogy egyenesen értesülni tudjunk arról, amit olvasunk.

Mindezek megtárgyalása után egy bemutató videót tekinthettek meg a versenyzők a gesztusrezonanciáról, amely egy olyan eszköz a fantázián kívül, ami segít bekerülni egy irodalmi mű terébe és idejébe. Az előadás utolsó mozzanataként a jelenlévők is elvégeztek egy gesztusrezonancia-gyakorlatot: az előadó utasítására mindenki valamilyen típusú mozgást végzett.

[Fotó: Bacsilla Sándor]