2016. április 17., Arad. A vasárnap esti megnyitó ünnepség után a Csiky Gergely Főgimnáziumban ezen a hétfő reggelen nem tanórára, hanem versenyre gyülekeztek a diákok. Mégpedig nem is (csak) aradiak, hanem az ország 17 megyéjéből, összesen 144-en voltak, akik tételre vártak. A Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny országos szakaszának tételeire.
A földszinti hirdetőtábla előtt szervező csikysek várták a vendégeket, hogy a régi vagy az új épületszárny megfelelő termébe irányítsák őket. „Gondolatokat!” – hangzott a biztatás egy fiú részéről a társa felé. 9 órakor már mindenki a saját helyén, a személyes adataival kitöltött munkalap előtt ülve várta a tételeket, amelyeket dr. Berszán István, a versenybizottság elnöke Spier Tünde titkár kíséretében osztott szét. És kezdetét vette az írás. Vagyis előbb a gondolkodás.
Azt, hogy a 14 ötödikes, 20 hatodikos, 19 hetedikes, 25 nyolcadikos (azaz csak 23, mivel ketten hiányoztak), 17 kilencedikes, 14 tizedikes, 18 tizenegyedikes és 17 tizenkettedikes (azaz csak 15, mivel ketten hiányoztak) közül kinek, kiknek támadtak a legeredetibb, legirodalmibb, legtágasabb gondolatai, majd csak szerdán délelőtt, az eredményhirdetéskor fogjuk megtudni. Addig mi, aradiak buzgón szurkolhatunk a kisiratosi Almási Eszternek (V. osztály) és a hét csikys versenyzőnek – Back István Levente (VI. o.), Naschauer Kinga (VIII. o.), Spir Rebeka Petra (VIII. o.), Kurunczi Viktória (IX. A), Zsámbok Emese (X. A), Ilona Judit (XI. A), Zaharie-Gulyás Ábel (XII. A) –, mi, nem aradiak pedig a saját tanítványainknak.
Szerkesztőtársunk, a folyosón „weblapos vércseként” várakozó Back Annamária délben több diákot is megállított, hogy a versennyel és a tételekkel kapcsolatos benyomásaikról faggassa őket. Lássuk, milyen válaszok érkeztek!
Nem volt se nehéz, se könnyű. Az országos szakaszra tavaly is kijutottam, s bár nem értem el helyezést, de nem is a győzelem a fontos, hanem a részvétel. (Pál Katinka Szidónia, VI. o., Vargyas, Kovászna megye)
A tételek nem voltak olyan nehezek. Mondjuk, a nyelvtannál, ott volt egy kicsi probléma. Volt, amit nem tudtam, és akkor csak odaírtam valamit, ami az eszembe jutott… Azért nagyon remélem, hogy az első tízben benne leszek. (Pap-Czier Johanna, VI. o., Nagykároly, Szatmár megye)
Hogy milyennek tűntek a tételek? Olyan félúton a jaj és a verjük a fejünket a falba között. Könnyebbre számítottam, de azért igyekeztünk… (Dénes Anita, XI. o., Marosvásárhely, Maros megye)
Főleg az első tétel elég nehézkésnek tűnt. Ötödikesként részt vettem már országos szakaszon, és akkor ötödik lettem ott. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de szerintem most elég jól sikerült, és legalább egy dicséretre számítok. (Kințel Alexandra, VIII. o., Nagykároly, Szatmár megye)
Tetszettek a tételek. Nem voltak könnyűek, de élveztem, hogy József Attila-verset is kaptunk, és a másik, a KAF-vers is vagány volt. Ötödik óta minden évben részt vettem az országos szakaszon. (Gáspár-Barra Szilárd, XII. o., Déva, Hunyad megye)
A tételek nagyon érdekesek voltak. Az első egy kicsit nehéznek tűnt, de igazából mindent meg lehetett oldani, úgy ahogy. Korábban háromszor vettem részt az országos szakaszon, ötödik, nyolcadik és tizedik osztályosként. Örülök, hogy részt vehettem ezen a versenyen, nagyon sok tapasztalatot lehet itt szerezni. (Zaharie-Gulyás Ábel, XII. o., Arad)
Nagy kreativitást igényeltek a tételek. Főleg az első elég komplex volt, oda több háttérismeret kellett. Idén ötödik alkalommal jutottam el az országos szakaszra, három alkalommal második, egyszer pedig harmadik helyezést értem el. (Finta Klára Enikő, X. o., Kolozsvár)
A meseírás tetszett, a nyelvtani kérdések nehezek voltak. De lehet, hogy csak nekem voltak nehezek. A szerdai díjkiosztón nem számítok sok jóra. (Dávid Márk, V. o., Székelykeresztúr, Hargita megye)
A tételek érdekesek voltak, meggondolkoztatóak, mindenesetre olimpiászra valók! Kétszer is voltam már országos szakaszon, és két éve ötödikként végeztem. A díjkiosztóra nem merek semmit se remélni, de azért mindig számítok egy kicsi díjra… (Müller Ágnes, VII. o., Beszterce, Beszterce-Naszód megye)
[Fotó: Bortoș Júlia, Ilona János]