Az elmúlt évekhez hasonlóan az idén is kiosztották a Mákvirág-díjakat Szovátán. Iskolánkból négy tanuló utazhatott volna Szovátára, de csak hárman mentünk, mivel Gál Zoltán nem tudott velünk tartani. Kísérő tanárként Zabán István tanár úr jött velünk. Szerdán, október 12-én reggel 4.31-kor indult a vonat Aradról Segesvárra. Onnan mikrobusszal mentünk tovább Balavásárig, majd egy másikkal Szovátáig.
Az ismerkedés után változatos programokon vettünk részt: túráztunk, pingpongoztunk, csocsóztunk, társas játékokat játszottunk, énekeltünk és buliztunk. Mindenki talált új barátokat és, meglepetésünkre, régi ismerősöket is. A tanár urat mindenki diáknak nézte, ami még neki is nagyon tetszett, de előbb-utóbb mindenkinek világos lett, hogy ő tanár. Mindezek ellenére sikeresen beilleszkedett. Agyonvert mindenkit csocsóban, és minket is megtanított játszani (nekem és egy lánynak sikerült egyszer megvernünk, úgyhogy kijelenthetem: én vagyok a legjobb tanítványa – csocsóban). Pingpongban Dórinak sikerült megvernie, de a tanár úr bevallotta, hogy nem tud és nem is szeret pingpongozni. Juli volt a legjobb táncos közülünk, csak úgy ropta a táncházban, és neki volt a legtöbb barátja. Az időjárás is megtréfált bennünket: napsütéstől havazásig minden volt.
Miután feldíszítettük a termet, kitaláltuk ünnepi műsorunkat. Szombat délelőtt 10 órakor megkezdődött a díjátadó ünnepség, ahol bronz fokozatot kapott: Gulyás Beatrix (IX. osztály), Smeu Júlia (X. osztály) és Albert Dóra (XI. osztály), illetve ezüst fokozatot kapott Gál Zoltán (XII. osztály). Kiosztották az Ezüstgyopár-díjakat is. Sajnos evvel véget ért ez a pár csodálatos nap, s mindenki arra gondolt már, hogy ez az utolsó esténk, így együtt elmentünk a Classic klubba egy búcsúbulira. Sajnos, egy-két programot az időjárás meghiúsított, de feltaláltuk magunkat. Miután majdnem egész éjjel tartott a búcsúbuli, a hazaút fárasztóbb volt, mint gondoltuk. Korán kellett indulnunk, és az utolsó percig kétséges volt, hogy elérjük-e a vonatot, de végül sikerült.
Én személy szerint nagyon jól éreztem magam, és biztosan tudom, hogy a többiek is, a tanár urat is beleértve. Remélem, hogy jövőre is összejön a Mákvirág-díj, és ezért mindent megteszek, ami tudásomból és erőmből telik. Ha jövőre összejön, akkor ismét Zabán tanár urat kérjük kísérőnek.
A képek készítői: Gulyás Beatrix, Faluvégi Ágota, Major Lajos és Lingvay Dániel.
