Határtalanul aranyosokkal (7–8.) – Sétahajózás, villámkészítés és búcsú

Aranyosokkal_Budapesten_szerda_csutortok_sav

Szerdán is egy kiadós reggelivel indítottuk a napot. Ezután hajóútra invitáltak bennünket, és amíg a járművünkre vártunk, a tizedikes aranyos diákok precíz előadását hallgattuk a budapesti hajózás és tömegközlekedés kialakulásáról, illetve az 1775-ös nagy árvízről. A hajóúton néhányan a kabin melegében csodálták a szemük elé táruló látványt, mások viszont bevállalták a csípős szelet, hiszen a táj panorámája maximálisan kárpótolta őket. 

A Jászai Mari tér, az Országház, a Vigadó, az Eötvös József-szobor, az Erzsébet tér és a Liszt Ferenc tér érintésével folytattuk budapesti körutunkat. A Széchenyi Gyógyfürdő épületét belülről is megtekinthettük, majd a Magyar Mezőgazdasági Múzeumhoz látogattunk el. Megcsodáltuk Anonymus, a Gesta Hungarorum szerzőjének bronzszobrát és a közelgő dolgozatokra gondolva mindannyian megérintettük a híres „szerencsehozó” tollát.

A Hősök teréről visszaindultunk a Sas-hegyre, vendéglátóink iskolájába. Ott ebéd után a könyvtárba kalauzoltak bennünket, ahol egy számítógépes bemutatót láthattunk az ipari forradalomról, majd az Arany-terembe mentünk, Honfoglalózni. Nem csak az elménket frissítette fel ez a kvízkérdésekkel tarkított stratégiai játék, hanem a testet is, ugyanis a holtversenyeket kötélhúzással döntötték el. És ezután következtek a nap, sőt talán a hét legszebb percei: pattogó tábortüzet ültünk körül, mályvacukrot és szalonnát sütöttünk, utána pedig együtt énekeltünk.

Eljött a csütörtök, az utolsó együtt töltött nap. Lecipeltük a bőröndöket az autóbuszhoz, megreggeliztünk, majd elindultunk a Magyar Elektrotechnikai Múzeumba. Ott mi másról, mint az az elektomosságról láttunk (és végeztünk) látványos kísérleteket, például egy 1873-as villámfeszítő segítségével villámot állítottunk elő.

Egyórás szabadprogramot és az ebédet követően jött el az, amit senki nem várt: a búcsú ideje. Viccelődtünk, hogy könnyes búcsú, meg minden, de tényleg megható volt, hiszen az elmúlt tíz nap alatt nagyon összeszoktunk a budapesti diákokkal. Mindenesetre megbeszéltük: nyáron újra találkozunk. 😀

Utóirat: Ezúttal is szeretném megköszönni valamennyi szervezőnek az aradi diákok nevében ezt a csodálatos két hetet és a sok élményt!

[Fotó: Drig-Bálint Szilvia, Lovas Éva]