Algyógyon járt a XI. C, de mintha csak otthon járt volna

Algyogy_11C_2015_sav

Második alkalommal nyerte el az Algyógyi Keresztyén Ifjúsági Központ által meghirdetett SuliJó projekt keretében a 2014–2015-ös Erdély Legösszetartóbb Osztálya címet a XI. C osztály. Jutalmuk egy négynapos jutalomkirándulás volt Algyógyon, mely a tavalyihoz hasonlóan idén is rengeteg élményt és kalandot tartogatott. 

Mindegyikünk tudta már, hová megyünk, kikkel találkozunk, s már sejtettük, hogy idén is nagy kaland lesz ez a kirándulás. Délután értünk a szálláshelyre, az Algyógyi Keresztyén Ifjúsági Központba, gyors szobafoglalás után megebédeltünk, majd délután 4 körül Kató Kata és Takács „Taki” Zoltán szívélyes köszöntésében volt részünk.Ők voltak a képzőink, akiket már tavalyról ismertünk. És bizony ők sem feledkeztek meg rólunk. A nap hátralévő részében sokat játszottunk, felmértük azt, hogy milyen viszonyunk van egyenként az osztállyal, mennyire ismernek bennünket az osztálytársak, mennyire ismerjük mi az osztályt. Később személyiségtesztet töltöttünk ki, s lejátszottuk A legjobb játék második fordulóját is.

Péntek délelőtt csoportos feladatot kaptunk: egy hidat kellett megépíteni. Az osztályt 4 csoportra osztották, s mindenik csoport a híd egy-egy részét kellett hogy elkészítse. Ebéd után egy Algyógy környéki kirándulásra indultunk. Meglátogattuk a római utat, a Clocota vízesést és a római fürdőt. Hazafelé megkóstoltuk az ottani vízforrás vizét, s mire a szállásra értünk, már sötét volt, és mindenki elfáradt. De a napnak még nem volt vége, vacsora után parlamentes játékot játszottunk, melyben a rózsaszín wc-papír kendősök és a kendő nélküliek küzdöttek 4 székért.

A szombati reggeli után bírósági teremmé vált az ebédlő: az osztály mindegyik tagja egy-egy szerepet kapott, melyet el kellett hogy játsszon, s a feladat az volt, hogy 20 perc alatt kellett eldönteni, hogy a „bulizós diákok” kapnak-e büntetést kihágásaikért az iskola vezetőségének részéről. Persze ez nem volt ilyen könnyű, hisz mindegyik szereplő a saját célját akarta elérni, és a kezdeményező „bulizós diák” kiléte is kérdéses volt. Ebéd után elültettük az ajándékba hozott rózsát, s egy kis táblát helyeztünk mellé, melyen mindnyájunk neve szerepelt. Ha a rózsaültetés nem okozott volna kihívást, akkor a képzők gondoskodtak róla, hogy a nap lezárása előtt még megdolgoztassanak bennünket. Kisebb csoportokra osztva fényképet kellett hogy készítsünk egy szoborral, egy Daciával, hídon, buszmegállóban, lóval vagy tehénnel és sok-sok egyéb dologgal. A feladatok teljesítése után megvacsoráztunk, és kihirdették a győztes csoportot is. Ezek után majdnem éjfélig tartó játszásba kezdtünk, ahol többen is két szék közé ültek.

Vasárnap korábban keltünk egy órával, hisz vonatunk nem várt volna a kilenc órai reggeliig. Ideiglenes szálláshelyünk kapuján kilépve még visszatekintettünk az épületre, s búcsút vettünk Katától és Takitól. Megköszöntük, hogy ismét négy felejthetetlen nappal ajándékoztak meg, és reméljük, hogy minél előbb újra találkozunk. Kora délután érkeztünk vissza Aradra, s alig vártuk már, hogy fáradalmainkat kipihenhessük. Hisz nem csak pihenni mentünk oda, hanem keményen dolgoztunk, azért hogy még jobb osztályt faragjunk a jelenlegiből.

[Fotó: Bortoș Júlia, Burkus Izabella, Kató Kata, Rudolf Ágnes]