Ha farsang, akkor a bentlakó diákok sem maradhattak ki. Az idén az időutazás volt a téma, ezért úgy döntöttünk, hogy meseszárnyon fogunk egy kicsit a múltba utazni. Mégpedig 1940-be, amikor először került színre Óz, a nagy varázsló meséje. Ebből adtunk elő egy részletet a csikys farsangi bálon.

A próbák nehezen indultak s 3 hétig folytak Sas Ibolya pedagógus néni unszolásának köszönhetően, de ahogy közeledtünk a farsang napja felé, a csapat összekovácsolódott. Hétfőn, a főpróbán már mindenki a maximumot adta magából. 

A fellépés előtt nagy volt az izgulás, de ezt még fokozták a „technikai okok” is, mivel két zeneszám is kimaradt a műsorból. Ezt végül nem lehetett észrevenni, mivel jól megoldottuk, s a fellépés végén mindenki elégedetten tért le a (képzeletbeli, tornatermi) színpadról.

Félórával később a zsűri meghozta döntését, ami nagy örömünkre szolgált, mivel elnyertük az első díjat. Felpattantunk, s nagy örömködve szaladtunk átvenni a díjat, nem törődve még a díszlet épségével sem.

Az is örömünkre szolgált, hogy két különdíjjal is gazdagodtunk, amit a Jó tündér (pedagógus néni) és a Bádogember (Szomorú Sándor) kapott. A „krémes” főnyereményt, miest visszaértünk az intribe, el is fogyasztottuk. Ééés utána következett a várva várt, éjfélig tartó buli.

[Fotó: Sas Florin]