Alig vette kezdetét az iskolaév, a X., XI. és XII. turizmus osztályok tanulói kirándulni mentek. A cél ezúttal Vársonkolyos (Șuncuiuș) volt, ahová 64-en indultunk el, az iskolai kísérő tanárokkal, azaz Hașaș Paullal, Nyári Melindával és Kreitler Tímeával együtt.
Az autóbusz mellett még két személygépkocsi is a segítségünkre volt az utazásban. Négyórás fárasztó út után végre megérkeztünk a célba. A szálláshelyünkig másfél kilométert gyalogoltunk, majd a kempingben mindenki elfoglalta a saját lakókocsiját. Nagyon kevés időnk volt kipakolni, ugyanis rögtön túrázni indultunk.
Az első nap a bemelegítés körülbelül 15 km volt. A Sebes-Körösnek a jobb partján gyalogoltunk, Vársonkolyostól indulva Rév (Vadu Crișului) felé. Ez a 3 km-es szakasz a legérdekesebb része az egész Révi szorosnak, mivel a bámulatos tájak, a hatalmas sziklák és a Sebes-Körös gyors folyása teszi csak igazán gyönyörűvé a kilátást. Újabb 3 órás nehéz gyaloglás után elértük a nap első turisztikai célpontját, a körösrévi Zichy-barlangot, amit legutóbb a 2000-es években alakítottak át, és azóta is nagyon látogatott hely. Később még három kisebb barlangot tekintettünk meg, ahol sikerült denevérekkel is találkozni. Végül a nap legkeményebb és legélvezetesebb része az volt, amikor felmásztunka sziklák tetejére és onnan beláttuk az egész Révi szorost. Véleményem szerint ez volt a legszebb. Lassan és fáradtan visszaértünk a táborhelyhez, ahol alig vártuk már, hogy asztalhoz ülhessünk és együnk végre. A szakács egyik osztálytársunknak az édesapja volt, aki mindig igyekezett a legjobbat kihozni, ez sikerült is neki. Vacsora után szabaditőt kaptunk, ezalatt mindenki elmesélte a napi élményét. 11 óra után fáradtan aludt el az egész tábor.
A második nap egy érdekes ébresztéssel kezdődött, ugyanis a tanár bácsi hatékonyan gondoskodott róla, hogy kikergesse az álmot a szemünkből. Mégpedig úgy, hogy minden lakókocsi falát jó erősen végig ütögette, hogy még véletlenül se aludjon vissza senki sem. S ha valaki nem akart felkelni, akkor egy üveg vízzel ment ébreszteni újra! Reggeli közben mindenki szendvicset készített az utána következő hosszú túrázásra. A Misid völgyén keresztül gyalogoltunk, sőt egy lengőhídon is átmentünk, s ez félemetes de izgalmas is volt. A hídig vezető úton sokan elfáradtak, ezért vagy 20-an visszafordultak. A többiekkel minden erőnket összeszedve indultunk tovább. Hosszú és fárasztó 15 km után megérkeztünk az út végére és megtekintettük a Bíró Lajos-barlangot (Peștera Moanei), amiből csak 200 m látogatható, a bejárata viszont lenyűgöző. Bent nagyon hideg volt, de a látványért megérte. E barlang alatt 50 méterrel húzódik a Lesján-barlang (Peștera Leșiana). Ide még kevesebben (csak 16-an) vállaltuk a lemászást, a többiek visszamentek az útra. Nem csalódtunk benne, ez a barlang is bámulatos volt.
Ezek után nem maradt más hátra, csak a visszavezető út, azaz újabb 15 km… Visszaérkezés és táplálkozás után fát gyűjtöttünk a tábortűzhöz. Igen, ennek mindenki örült, mert nagyon hideg volt. A tábortűznél melegedtünk, vicceket meséltünk, jól szórakoztunk, de a fáradtság nálunk erősebb volt, ezért éjfél körül mindenki elaludt.
A harmadik napon reggeli után mindenki összepakolt a lakókocsijában a hazavezető útra, de előtte még játszottunk egy kicsit. Két csapatra osztott minket a tanár bácsi, és egymással versenyeztünk. A játékok izgalmasak voltak, szerintem mindenki nagyon jól szórakozott. Végül lassan, de biztosan elindultunk a busz felé és néhány óra utazás után fáradtan hazaértünk.
Szerintem mindenkinek jót tett ez a kirándulás. Segített abban, hogy megújulva folytassuk tovább, jobban mondva elkezdjük az új tanévet.
