Szerdán kiderült, hogy csütörtökön nem lesz néptáncelőadás. Mi legyen a IX. A-val? – szólt az igazgatói kérdés. Filmnézés legyen! – jött a válasz. Mégpedig egy jó film megnézése!
A közösségi oldalon este gyors közvéleménykutatás zajlott: egy ötös listán jelölhették be az osztály tagjai, hogy melyiket látták, illetve nem látták a feltüntetett filmek közül. Másnap (csütörtök) délelőtt végül a 2009-ben 8 Oscar-díjat elnyerő Gettómilliomost vetítettük le az első emeleti infoteremben. (Ahol a kilencedikeseken kívül több vendégnézőnk is volt, hiszen a XI. A osztály éppen „munkanélküli” tagjai is velünk voltak.)
Az elején, valószínűleg, sokaknak fura lehetett a film témája, képi világa, zenéje. Hiszen Danny Boyle (Trainspotting, A part, 28 nappal később, Napfény) sírósan vicces őszinteséggel mutatja be a Mumbai (India) egyik nyomornegyedében felnövő utcagyerekek életét, mindennapi keserves küzdelmét az életért, a nyomor meghosszabbításáért. Videóklippes sebességgel pörögnek a képek, nincs idő felállni, nincs idő megborzongani, hogy á, izé, ez olyan távoli téma, most inkább ne. Merthogy hamarosan kiderül, az alaptéma sem nem távoli, sem nem egzotikus: a boldogulásról és az álmok megvalósításáról szól, s ez mindig, mindenki számára alapkérdés. És innentől már nem volt zavaró az infoterem elégtelen sötétítése, a fali vetítőernyő elégtelen mérete, illetve a székek kényelmetlen keménysége – csöndben ültünk és izgultunk a főhösök életéért, szerelméért.
És a film vége után sem szaladt el senki! Majd’ háromnegyed órán keresztül beszélgettünk a látottakról, hallottakról, s főként arról, hogy mit üzen nekünk a Gettómilliomos. Íme, néhány (név nélkül kért) gyorsvélemény, amelyet írott formában is megosztottak a jelenlévők:
„Egy életet mutat be a film, amelyben a kulcsszavak a remény, a küzdés és az élni akarás.”
„A főhős nem úgy tanult, mint mi, normális iskolában, ő kijárta az élet iskoláját, és sikeres lett.”
„Azért tetszett, mert a fiú nem veszíti el a reményt, küzd az álmaiért, mindent megtesz gyerekkori szerelméért.”
„Tetszett a film, mert valószerű volt. Ami nem tetszett, hogy tartalmazott elég csúnya szavakat és nem értettem mindent a cselekményből.”
„Ez egy olyan példa, ami megtanít arra, hogy ne add fel az álmaidat és merj remélni.”
„Az álmok valóra válhatnak és nem kell hozzá sok pénz, se biztos háttér! Ez az, amiért a filmet otthon is megmutatom!”
A Gettómilliomost csütörtök délelőtt összesen 21 diák nézte meg. A begyűjtött kis szavazólapok alapján 15-nek nagyon tetszett a film, 6 szerint pedig elég jó volt. (A Nem tetszett… opcióra senki nem szavazott.) Arra a kérdésre, hogy ajánlanák-e másoknak is ezt a filmet, 20-an Igennel válaszoltak, egy diák pedig azt írta a cetlijére, hogy Talán. 🙂
(Az alábbi képek éppen a szavazólapok kitöltése közben készültek, ezért a nagy körmölés.)
